Ígértem egy posztot a választások utánra.
De az még a választások előtt volt. Azóta minden más lett… Na jó, nem minden, de az tény, hogy még az addiginál is kevésbé akaródzott írni róla. Most a beiktatás ad egy jó apropót, és egy kis löketet nekem, hogy végre leírjam.
Ma iktatják be tehát Donald Trumpot elnöknek. A beiktatási ceremóniákat kicsit nagyobb dobra verik itt, mint nálunk egy új kormány eskütételét, nyilván otthon is hallani/olvasni lehetett róla, hogy lasszóval kellett fogdosni a fellépőket a koncertekre. A hírek szerint jóval kevesebb ember lesz most, mint a rekorddöntő első Obama-beiktatáson 2009-ben: csak 800 ezer, szemben az akkori 1,8 millióval (azért vannak kétségeim ezeknek a számoknak a hitelességéről). Olyannyira komolyan veszik ezt a beiktatás dolgot, hogy az állami szférában (itt DC-ben és a környező megyékben) ez a nap mindig szabadnap, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a nép el tudjon menni az ünnepségre.
Haha. Elég biztos vagyok benne, hogy a környékről nem sok köztisztviselő/közalkalmazott lesz ott, aki tehette, még a városból is elmenekült erre a hétvégére (konkrétan több barátunk is). Elvileg nekem se kéne dolgoznom, de persze fogok, a sejtek nem tartják be az állami ünnepeket. (És I is dolgozik, mert ő meg nem állami szféra, de a nagy felfordulás miatt a főnöke megengedte, hogy otthonról dolgozzon.) És hogy miért vagyok ilyen biztos, hogy nem a helyiek csápolnak majd Trumpnak? Hát, mert ahogy a választások előtti posztban is említettem, az ország legeslegeslegdemokratább részén élünk. Konkrétan DC-ben Hillary 90% feletti aránnyal nyert, és Maryland és Virginia is kék lett, a várakozásoknak megfelelően.
ddays in dc 