Orlandóról

*

Nemrég megnéztük a Pride (magyarul Büszkeség és bányászélet) című brit filmet. Megtörtént eseményeken alapul, és azért jobb, mint a magyar címe alapján gondolnánk. Arról szól, hogy a nyolcvanas években londoni melegek és leszbikusok segítenek egy wales-i kisváros sztrájkoló bányászainak, és különös barátság szövődik a két nagyon különböző társaság között, ami végül odáig fajul, hogy bányászok tömegesen vonulnak a következő évi Pride felvonuláson Londonban. A film közepe felé az egyik aktivista leteremti a többieket, mert pár atrocitás után visszavonulót akarnak fújni. Valami olyasmit mond, hogy a mentegetőző, “bocs, hogy élek” mentalitással soha nem jutnak egyről a kettőre. Büszkén kell viselni a gúnyneveket.

olvasásának folytatása

Reklámok

Ródtrip délre

Ahogy a blogbejegyzések ritkulásából is látszik, mostanság már kevesebb említésre méltó dolog történik velünk. Jönnek-mennek a szürke hétköznapok (és hétvégék) egymás után, és már csak arra kapjuk fel legfeljebb a fejünket, ha hirtelen a megszokottnál eggyel nagyobb számot kell írni a hónap rubrikába (ami ugyebár az első rubrika errefelé).

Na ezt az egyhangúságot akartuk megtörni a múlt hét végén, ami az első hosszú hétvége volt február óta (az USA-ban húsvét és pünkösd sem létezik, már ami a szabadnapokat illeti). Az apropó egyébként az Emlékezet Napja (Memorial Day) volt, ami mindig május utolsó hétfőjére esik, és a nyár félhivatalos kezdetének számít.

olvasásának folytatása