Nagyvárosok

Elég sok amerikai nagyvárosban jártunk az elmúlt évek alatt. A filmekben messziről mindegyik egész hasonlónak tűnik (modern felhőkarcolók és körülötte elterülő kertvárosok), de mindegyiknek megvan a maga stílusa, története, hangulata. És mindegyik nagyon más, mint az európai városok, és mint amilyennek a filmekben tűnnek.

IMG_2936

Amerikai egyáltalán nem annyira urbanizált, mint Európa. Amerikát a méretéhez képest nagyon kevesen lakják, fiatal nemzet ez, ezért az egész ország egy hatalmas vidéknek tűnik magányosan elterülő házakkal, farmokkal, és néha-néha egy-egy kisvárosnak hívott valamivel, amik általában nem többek egy kereszteződésnél, benzinkútnál és egy régiségkereskedésnél. Bármelyik magyar faluban több kultúrát és életet lehet találni.

IMG_1347
Egy sosem alvó, pezsgő városközpont valahol West Virginiában

Ezt a végtelen vidéket szakítják meg a semmiből a nagyvárosok. A keleti parton van belőlük a legtöbb, egymáshoz meglepően közel. A nyugati parton van még 4-5 nagyobb város,  de ezek egymástól nagyon messze helyezkednek el, a két part közötti kontinensnyi méretű területen pedig csak pár nagyobb város van elszórva a semmi közepén.

A filmekben, a várost mutató távoli képeken az amerikai nagyvárosok mind modernnek és futurisztikusnak tűnhetnek. De a valóság az, hogy bár messziről tényleg lenyűgözőek tudnak lenni, bennük léve ezek a városok meglepően ósdiak és lepukkantak. Főleg egy európai számára, ahol valahogy jobban próbálják az infrastruktúrát rendben tartani.

IMG_3402
New York és a körülötte elterülő posztapokaliptikus rozsdaövezet a hajnali fényben

Valahogy úgy tudom érzékeltetni a dolgokat, hogy a 20. század első felében ezeket a városokat tök jól felépítették tele modern épülettel és infrastruktúrával, aztán mindezt úgy hagyták, és azóta sem sok változás történt bennük. Ez New Yorkban a legfeltűnőbb, főleg, hogy New Yorkról az embernek a csillogás és gazdagság juthat eszébe. A felhőkarcolók alatt a város fejlettsége nem sokban különbözik Tiranáétól, és ha az ember eldöcög a szűk, sötét,  levegőtlen, patkányokkal teli metróval a város Manhattanan kívüli területeire, akkor harmadik világbeli lepukkantsággal és szegénységgel találkozhat.

P1120129
Nem optikai csalódás, az eleve vékony peron életveszélyesen beszűkül a messzeségben. És ezt képzeljük el a reggeli New York-i csúcsban.

Az amerikai nagyvárosok a 20. század második felében szinte mind azzal a problémával szembesültek, hogy az autók és az olcsón felépíthető gagyi könnyűszerkezetes házak megjelenésével a középosztály mind kiköltözött a megállíthatatlanul növő kertvárosi sivárságba, a városmagokban hagyva a szegényebb rétegeket. A központokban a bűnözés egyre nőtt, a pénz egyre kevesebb lett, a városok szépen robbantak le. Ez még társult azzal is, hogy a globalizációval több nagyváros szerepe megváltozott, korábban csillogó központok jelentéktelenedtek el. Baltimore erre egy jó tankönyvi példa, ami egy korábbi gazdag kikötőből és iparvárosból Amerika egyik leglepukkantabb, legmagasabb bűnözési rátájú, lecsökkent lakosságú városává vált. Baltimore itt van amúgy tőlünk 45 percre, de odaérve olyan, mintha ezer mérföldeket utaztunk volna egy távoli, szegény országba, ahol a 80-as években megállt az idő. Detroit is hasonló hely (állítólag, ott nem jártunk).

P1110388
Baltimore-ban egész belvárosi utcák állnak üres, bedeszkázott házakból.
P1110389
Vidám életkép Baltimore-ban.

Azt hiszem a legtöbb amerikai nagyváros átment a fenti problémákon (szerep megváltozása, lakosság átcserélődése), de a legtöbbjük az utóbbi évtizedekben szépen lassan elkezdte visszafordítani a negatív tendenciát. Új iparágak születtek és hoztak új életet és kreatív munkaerőt egyes szerencsésebb városokba. A fiatalokat pedig már kevésbé vonzzák a halott kertvárosok, több életre, közösségi élményre vágynak, ezért elkezdtek visszaköltözni a városközpontokba. Velük megjelent a pénz is és a dzsentrifikáció, az ingatlanárak az egekig szöktek, egyes környékek rohamos léptékkel változnak meg. Vannak városok, ahol már évtizedek óta tart a folyamat, és egész jól kikupálódtak. DC erre jó példa, bár itt is azért a város harmada még mindig elég durva, de 20 éve a kétharmada még harmadik világ volt. Van, ahol látszik, hogy a folyamat elkezdődött, de a városmagból kiérve még mindig elképesztő állapotokkal találkozik az ember (Chicago), és vannak helyek, mint New York, ami méreténél fogva mindig is egy balkáni káosz marad.

A tömegközlekedés városonként más és más minőségű. Sok nagyvárosban szinten semmi nincs, csak autóval lehet létezni, gyalog pedig életveszélyes közlekedni, mert nincsenek járdák, átkelőhelyek (Los Angeles, Dallas). Sok városban pedig a kezdetekkor kiépítettek valamit, de aztán hagytak mindent lerobbanni. New York, Boston, Chicago vagy Philadelphia irigykedve nézhet a budapesti 3-as metró modern 70-es évekbeli dizájnjára, mozgólépcsőire, tágas aluljáróira és metrószerelvényeire.

IMG_2948
A chicagói metró igazából egy rozsdás acélszerkezeten zötykölődő magasvasút. Iszonyatos hangja van, amikor elmegy rajta egy szerelvény. Ezen a videón lehet gyönyörködni lágy hangjában, ahogy egy belvárosi kereszteződés fölött átmegy. Képzeljük el ezt az Oktogon fölött. https://www.youtube.com/watch?v=ASMoXGpqKzQ

Másik érdekesség, hogy a látképeken nagyon nagynak tűnnek ezek a városok, de ez becsapós. A városok maguk nagyok, de a központjuk sokszor elég kicsi. Néha pillanatok alatt ki lehet érni a központból, és minden átmenet nélkül rögtön elhagyatott iparterületeken vagy sivár kertvárosokban találja magát az ember. Loptam két képet Dallasról. Az elsőn hű-ha micsoda nagy világváros látszik.

dallas-skyline

De ez csak jó szög. A valóságban Dallas városmagja a kopár texasi pusztaságban autópályák között elterülő 10 irodaház, amik között 15-20 perc sétával kényelmesen át lehet vágni.

94331-004-AA8A7BC1

Amúgy ezek a városok mind hatalmasak (Dallas is az), csak végtelen és ingerszegény kertváros formájában terülnek el óriási területeken. (New Yorknak amúgy a városmagja is elképesztően nagy, de New York kivétel.)

Kicsit negatív képet festettem le ezekről a világokról, de amúgy messze nem olyan rossz helyek ezek, csak sokszor meglepően másmilyenek, mint amilyennek otthonról képzeljük őket. Ezek a nagyvárosok pezsegnek az élettől, a kultúrától. Az amerikai vidék sivárságánál többre vágyó fiatalok mind próbálnak a városokba költözni (sokszor nem könnyű ez az elképesztő árak miatt), nagyon izgalmas és kreatív környezetet hozva létre maguk körül.

IMG_2932

És ahogy változik az ország, úgy újabb és újabb városok lesznek népszerűek, főleg az ország belsejében. Dallasba rengetegen költöznek most, mert a keleti parthoz képest harmadannyiért lehet már ingatlant találni, sok a jó munkalehetőség és sosincs igazán hideg. Denver, Austin, San Antonio, Atlanta mind menő helyek már, ahova költözni már nem számít szánűzetésnek, pezseg az élet tele lehetőségekkel, művészettel, kreatív energiával. Szigetek ezek. A magára hagyott végtelen vidék pedig tovább süllyed az elhagyatottságba, reménytelenségbe.

Lehet, hogy majd a következő bejegyzésben pár sorban összehasonlítjuk majd azokat a városokat, ahol már jártunk. Hogy melyik a kedvencünk, hova sosem költöznénk, mi mitől különleges, és egyáltalán miben különbözik DC a többitől?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s