Választások – sokkal utána

Ígértem egy posztot a választások utánra.

De az még a választások előtt volt. Azóta minden más lett… Na jó, nem minden, de az tény, hogy még az addiginál is kevésbé akaródzott írni róla. Most a beiktatás ad egy jó apropót, és egy kis löketet nekem, hogy végre leírjam.

Ma iktatják be tehát Donald Trumpot elnöknek. A beiktatási ceremóniákat kicsit nagyobb dobra verik itt, mint nálunk egy új kormány eskütételét, nyilván otthon is hallani/olvasni lehetett róla, hogy lasszóval kellett fogdosni a fellépőket a koncertekre. A hírek szerint jóval kevesebb ember lesz most, mint a rekorddöntő első Obama-beiktatáson 2009-ben: csak 800 ezer, szemben az akkori 1,8 millióval (azért vannak kétségeim ezeknek a számoknak a hitelességéről). Olyannyira komolyan veszik ezt a beiktatás dolgot, hogy az állami szférában (itt DC-ben és a környező megyékben) ez a nap mindig szabadnap, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a nép el tudjon menni az ünnepségre.

Haha. Elég biztos vagyok benne, hogy a környékről nem sok köztisztviselő/közalkalmazott lesz ott, aki tehette, még a városból is elmenekült  erre a hétvégére (konkrétan több barátunk is). Elvileg nekem se kéne dolgoznom, de persze fogok, a sejtek nem tartják be az állami ünnepeket. (És I is dolgozik, mert ő meg nem állami szféra, de a nagy felfordulás miatt a főnöke megengedte, hogy otthonról dolgozzon.) És hogy miért vagyok ilyen biztos, hogy nem a helyiek csápolnak majd Trumpnak? Hát, mert ahogy a választások előtti posztban is említettem, az ország legeslegeslegdemokratább részén élünk. Konkrétan DC-ben Hillary 90% feletti aránnyal nyert, és Maryland és Virginia is kék lett, a várakozásoknak megfelelően.

statemap2016
Eredmények államok szerint (kék – Hillary, piros – Donald) Forrás: http://www-personal.umich.edu/~mejn/election/2016/

Ami nem a várakozásoknak megfelelően alakult, és az eredmény szempontjából döntőnek bizonyult, az elsősorban három kéknek várt állam bepirosodása: Michigan, Pennsylvania és Wisconsin. Nagyon emlékezetes marad nekem a választás estéjének drámája, ahogy a kezdeti vidám és bizakodó hangulat egyre komorabbá vált minden egyes újabb eredménnyel, és iszonyattal vegyes bánatba fordult a végére (amerikai – és kitalálhatóan demokrata – barátokkal együtt követtük az eredményeket). Az, hogy Trump nyert, Pennsylvania és Wisconsin után vált biztossá. (Michigan annyira szoros volt, hogy csak napokkal később lett hivatalos, hogy ott is Trump nyert, és mindhárom államban megpróbálták újraszámoltatni a szavazatokat, változó sikerrel, de változatlan kimenetellel a végén.) És persze bejött az, aminek előzetesen nagyon kevés esélyt adtak, hogy Clinton úgy vesztett, hogy közben majdnem 3 millióval (több mint 2 %-kal) több szavazatot kapott, csak éppen nem jó eloszlásban.

Sokan sok szempontból elemezték már az eredményeket, ezt nem is feszegetném tovább itt, akit ennél mélyebben érdekel, találhat sok forrást hozzá (pl. az indexre felkerült akkor egy gyorselemzés, ami egész alapos). Inkább a személyes tapasztalatainkból és az otthonról kevésbé látható dolgokból szemezgetnék még egy kicsit, megint a teljesség igénye nélkül.

A választás utáni szerdán (és még utána napokig-hetekig) nagyon erősen érződött a sokk, a gyász és a letargia a városban. Nyilván van a választásoknak egy érzelmi töltete otthon is, de engem meglepett, hogy ezt milyen erősen élték át sokan. Még azzal együtt is, hogy persze az egész világra sokkolóan hatott Trump megválasztása, meg nem ezt mutatták a közvéleménykutatások, stb stb. A templomunkban például külön alkalmat hirdettek a vigasztalódásra, a gyász feldolgozására. Ránk (talán elsősorban rám) is nagyobb hatással volt az egész akkor, mint gondoltam, nyilván a környezet miatt is. De ahogy most, a beiktatás közeledtével újra érzékelhetően fellángoltak ezek a “kollektív érzelmek”, jobban érzem a különbséget a helyiektől, engem már nem ráz meg annyira. (Angolul tudóknak egy cikk, ami jól leírja a város hangulatát manapság.) Könnyebben túltettem magam az egészen? Vagy csak nekem külföldiként és ideiglenes ittlakóként könnyebb távolítani magamtól az egész helyzet abszurditását? Vagy a híres/hírhedt magyar közönyösség bukott bennem a felszínre? Valószínűleg mindegyik egy kicsit.

Van két sztori, amik földrajzilag hozzánk nagyon közel estek meg, és együtt egész jól érzékeltetik az őrületet, amibe csöppentünk. Az egyik a “pizzagate” néven elhíresült történet: (szélső)jobboldali körökben elterjedt a Comet nevű pizzériáról az a teljesen alaptalan álhír, hogy a demokraták (konkrétan a Clinton-kampány legfelső körei) titkos sátánista pedofil hálózatot működtetnek, és a pizzéria pincéjében rejtegetik és áldozzák fel az elrabolt gyerekeket. A pizzéria emiatt durva fenyegetéseket kapott az összeesküvéselmélet-hívőktől, és a helyzet sajnos odáig fajult, hogy december elején (tehát már jóval a választások után!) egy férfi gépfegyverrel rontott be oda kiszabadítani a gyerekeket. Pár lövés is eldördült, mielőtt a rendőrök elfogták, de szerencsére nem sérült meg senki. Ez a pizzéria 3 saroknyira van tőlünk. (Itt lehet olvasni magyarul a hírt.)

A másik sztori nem ilyen szörnyű, sőt, számunkra még kedves is. Az történt, hogy Trump alelnök-jelöltje, Mike Pence már novemberben DC-be költözött, történetesen pár utcányira tőlünk vett ki egy házat (másik irányban, mint a pizzéria, nem mintha számítana). Őróla azt kell tudni, hogy Trumppal ellentétben rutinos politikus, Indiana állam kormányzója volt, illetve hogy mereven konzervatív és erősen melegellenes nézeteket vall. Amikor a kibérelt ház közelében a lakók megtudták, ki költözött oda, elkezdtek szivárványzászlókat tenni a házukra, hogy Pence orra alá dörgöljék, mennyire nem értenek egyet a nézeteivel. A véleménynyilvánítás ezen formája (nem csak, sőt, elsősorban nem meleg/LMBT emberek, hanem elfogadó támogatók részéről) gyorsan elterjedt a környéken, és a házak többségére kikerült a szivárvány, vagy egy más üzenet. A minap arrafelé sétáltam, íme:

 

Trump győzelme nagy sokk és trauma volt (és persze sokaknak meg nagy öröm, bár mi ilyen embereket nem ismerünk). De engem még jobban aggasztanak az azóta történtek. A kormánytagok unortodox válogatása, a szivárogtatások, a diplomáciai botrányok, az iszonyatos polarizáltság (vajon honnan ismerős?), stb., stb. nem sok jót vetítenek előre. Az egyik legszomorúbb példa szerintem, ami Észak-Karolinában történt állami szinten. Trump könnyedén nyert ott, és az állami törvényhozás is masszívan piros lett (egyébként a választókörzetek korábbi átszabásának hathatós segítségével), de a kormányzóságot egy demokrata szerezte meg novemberben (néhány ezer szavazatnyi különbséggel amúgy). Erre válaszul a leköszönőfélben lévő republikánus törvényhozási képviselők fideszes pimaszsággal az utolsó üléseken gyakorlatilag minden hatalmától megfosztották a kormányzói tisztséget, hogy az új demokrata kormányzó kezeit gúzsba kössék. (Ha valakit érdekelnek a részletek, itt egy cikk angolul.)

 

Borús, esős az idő ma DC-ben. Fura is lenne a derült ég.

Advertisements

One thought on “Választások – sokkal utána

  1. Tóth Lászlóné 2017-01-20 / 07:14

    Talán nem ennyire részletekbe menően követhettük a történéseket – köszi, hogy megosztottad velünk -, de annyira érezhető volt a híradásokból a rettenetes hazugságok, csúsztatások, félrevezetések sora. Sajnos itthon ugyanezekben van részünk – még csak nem is mondom, hogy kicsiben -, mert ez itt is sokaknak a rettenet maga.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s