Választások – előtte

Már csak pár nap, és vége. Legalább is reméljük.

Régóta akarok írni a kampányról, de csak most lett poszt belőle. A lustaságom  Egyebek mellett azért is, mert nehéz róla átfogóan írni: túl nagy téma, esélytelen egy bejegyzésben minden aspektusáról írni. Többet viszont nem biztos, hogy megér.

Ahogy látom, azért a főbb mozzanatok átszűrődnek a magyar médiába is (volt néhány [?] biztosítékot kiverő is nyilván). A Fehér Ház blog az indexen például viszonylag alaposan beszámol, hogy mi történik (amennyire ez otthonról lehetséges). Ezért én próbálom inkább a hátteret megvilágítani kicsit, néhány talán otthonról kevésbé látható/nyilvánvaló dologgal, persze a teljesség igénye nélkül.

Azt mindenki tudja, hogy az USA-ban kétpártrendszer van. Nem papíron persze, mert vannak kispártok, meg független politikusok is, de ők nagyjából sose rúgnak labdába. Az elnökválasztáson legalább is nagyon ritkán. És ez nagyjából így volt már az USA megalapítása óta, bár a pártok az első pár évtizedben még változtak. De az 1850-es évek óta a két nagy párt már stabilan a republikánusok és a demokraták. A mai pártok jellemzői nagyon leegyszerűsítve: republikánus = konzervatív/jobboldali, demokrata = liberális/baloldali. (Egyébként érdekes, hogy általában a baloldali pártok színe a piros és a jobbosoké a kék, de itt ez fordítva van.) De a két párt ideológiailag korántsem volt stabil az elmúlt másfél évszázad során, általában az tudott erősebb lenni, amelyik a különböző társadalmi (és később etnikai) csoportok közül többet tudott maga mögé állítani. Erre egy kiváló példa, hogy a polgárháborúban a rabszolgaság-ellenes oldalt az akkor viszonylag új Republikánus Párt képviselte Abraham Lincolnnal az élén, a demokraták a rabszolgatartó déli államokban voltak népszerűek (és nem a rabszolgák között, akik ugyebár nem is szavazhattak). Ehhez képest ma a feketék kb. 80%-ban a demokratákra szavaznak. Hogy miért? Mert közben alapvetően megváltozott mindkét párt, az évtizedek alatt többször is változott, hogy kiket képvisel, és ami azt illeti, most is folyamatosan változik a mögöttük álló “koalíció” (amit itt nem a pártok, hanem a pártot támogató egyes társadalmi csoportok szövetségét jelenti). A idei kampányt elemző írások azt emelik ki, hogy a korábban hagyományosan a demokratákra szavazó fehér kétkezi munkások ma Donald Trumpot támogatják lelkesen (ezért váltott például a bányászvidék Nyugat-Virginia is kékből pirosra, ahogy nemrég írtam róla). Trump viszont nagyon népszerűtlen a magas végzettségű, jól kereső, általában nagyvárosok elővárosaiban élők között, akik eddig a republikánusokhoz húztak. És persze a latin-amerikai bevándorlók sem rajonganak érte, enyhén szólva. (Mondjuk mindent meg is tett azért, hogy utálják…) Ők pedig azért érdekesek, mert eddig nem nagyon voltak aktív szavazók, de sok jel utal arra, hogy ez idén változott, és több államban is döntő tényezők lehetnek (pl. Nevadában és Floridában).

Merthogy ugyebár az elnök nem az lesz, aki több szavazatot kap, hanem aki elég sok államban nyer ahhoz, hogy többsége legyen az elnökválasztó küldöttek között. A kettő persze majdnem mindig egyezik, de a 2000-es elnökválasztás a híres ellenpélda, amikor a demokrata Al Gore összességében több szavazatot kapott, mint a republikánus George W. Bush, mégis utóbbi lett az elnök (némi újraszámlálás és bírósági huzavona után), mert több államban tudott nyerni. És ebből a rendszerből az következik, hogy azok az államok, ahol az egyik pártnak nagy fölénye van, nagyjából a kutyát se érdeklik, mindenki azokra összpontosít, ahol szoros a verseny, és van esély elhódítani a másik párttól. Ezeket szokták csatatér államnak, vagy billegő államnak is hívni, idén nagyjából 10 van belőlük.

Ez a kép szerintem nagyon szemléletes, a kígyó mentén az államok vannak sorba rakva aszerint, hogy Clinton (kék) vagy Trump (piros) mennyivel vezet ott a felmérések szerint. A hossz pedig azzal arányos, hogy hány küldöttje van az adott államnak az elnökválasztáson.

2016-election-forecast-fivethirtyeight
A választási kígyó. Forrás: fivethirtyeight.com

A kígyó feje (vagy farka?) persze DC, ahol a legnagyobb a demokrata fölény, utána pedig rögtön Maryland jön. Vagyis mi az ország legeslegeslegdemokratább részén élünk. Nem is látni Trump plakátot egyet sem errefelé, Virginiába kellett mennünk, hogy találjunk. Virginia egyébként nemrég még billegő volt, most már egyre biztosabban kék, de azért a vidéki részei még mindig republikánus hajlamúak.  Nyugat-Virginia (WV) viszont a legpirosabbak között van. A középső, halványkék és halványpiros államok a billegők, ott fog eldőlni minden. Az, hogy melyik állam miért szoros, az nagyon érdekes (nekem legalább is), de ebbe a blogposztba most biztos nem fér bele. Az viszont látszik, hogy ha most épp csak egy hajszállal is, de Clintonnál van az előny.

 

 

Az talán kevésbé ismert otthon, hogy kedden nem csak elnököt választ Amerika, hanem sok mást is, és az helytől függően nagyon változik, hogy mi van még a szavazólapon. A kongresszus alsóházi képviselőire mindenhol szavaznak, és a szenátus (a felső ház) kb. harmada is versenyben van. De sok állam kormányzót és állami képviselőket is választ, vagy polgármestert, helyi képviselőket, egészen a mikro szintig. Itt DC-ben például vannak egész kicsi (néhány utcányi) körzetek, amikben helyi képviselőket választanak az utca/környék képviseletére. Hogy pontosan mit csinálnak ezek a képviselők, arról fogalmam sincs, mindenesetre a jelöltek reklámjaival vannak tele az utcák és kertek mostanság (lást a fenti képeken). És sok helyen helyi népszavazási kezdeményezésekről is most szavaznak majd. Kaliforniában és még néhány másik államban például a marihuána legalizálása lesz a szavazólapon (jó esély van rá, hogy át is megy). DC pedig arról népszavaz, hogy napirendre vegyék-e az államiság kérdését újra (merthogy ugyebár DC nem állam). Ez valószínűleg nagy többséggel átmegy majd, de nagy jelentősége nincs, mert ettől még nem sok esélye van DC-nek, hogy az 51. tagállam legyen, a kongresszus és a Fehér Ház nem nagyon mutat erre hajlandóságot egyelőre.

Hát ezekről szavaznak errefelé most kedden. És hogy miért kedden? Praktikus okokból. Mármint praktikus okokból vezették be 1845-ben, hogy mindig november első hétfője utáni kedden legyen a választások napja. A hétvége szóba se jöhetett, mert vasárnap templomba kellett menni (illetve a szombat a zsidók miatt esett ki). Kellett egy nap, míg eljutnak a (férfi)emberek a megyeszékhelyre, egy nap a szavazásra, egy nap visszaút. Így csak a hét közepe lehetett jó, és mivel a szerda volt a piac napja, így maradt a kedd. (Ez mind komoly, itt le lehet ellenőrizni.) Ja, hogy ma már ez nem annyira praktikus? Sebaj, azért csak nem változtatták meg, pedig már öt kísérlet is volt rá az utóbbi években.

[Majd talán lesz egy poszt a választások után is, lehet, hogy nem azonnal, amiben kicsit szubjektíven leírom, hogy tartalmilag milyen volt a kampány szerintem. Angolul tudóknak addig is ajánlom a kígyós kép forrását, ami egy nagyon jó választási előrejelző és elemző oldal, illetve a guardian videósorozatát a kampányról.]

 

Advertisements

One thought on “Választások – előtte

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s