Egy napom képekben – T verzió

Tavaly ősszel I csinált egy ilyet, azóta tervben van, hogy én is összehozzak valami hasonlót. Hát íme.

Az a vicces, hogy teljesen elfeledkeztem róla, hogy én anno már csináltam egy ilyen posztot, még a legelején, igaz csak a reggelről… Bármi nemű hasonlóság az akkori képekkel teljes egészében a véletlen műve 😉

olvasásának folytatása

Reklámok

Jeff

Amikor elkezdtünk járni a templomba két évvel ezelőtt, sokáig azt hittem, hogy Ashley ott a pásztor. Vagyis hát meg voltam zavarodva, mert a matricán, amire a nevünket írtuk fel a bejáratnál, két email cím is meg volt adva, akikkel kapcsolatba lehet lépni, Ashleyé és Jeffé. És az a számomra akkor nagyon fura liturgia, ahogy az istentiszteletek zajlottak, nem segített tisztábban látni, mert egyáltalán nem látszottak a hierarchikus viszonyok. Mindketten prédikáltak gyakran, de egy csomó minden mást is csináltak: bibliai történetet mondtak el élőszóban, éneket tanítottak, úrvacsorát vezettek, stb. És rajtuk kívül még egy csomó mindenki csinálta ugyanezeket, különböző leosztásokban. Nem mintha nagyon számított volna, hogy ki a főnök, de azért érdekelt volna, csak a rend kedvéért. Aztán persze néhány hónap alatt kikristályosodott, hogy Jeff a vezető lelkész, és Ashley kvázi a helyettese (van valami menő titulusa, ami most nem jut eszembe). De tök jó, hogy ilyen sok idő kellett hozzá. olvasásának folytatása

¡Viva México! – első rész

10 nap, 6 állam, sok-sok felejthetetlen élmény. Egy alternatív univerzum.

Voltunk februárban Mexikóban, és nagyon élveztük. A térkép mutatja, merre jártunk. Hátizsákos turistáskodtunk, minden nap más helyen aludtunk, buszoztunk, autót béreltünk, repültünk olcsó belföldi járattal. És megismertük Mexikónak, ennek a hatalmas, gyönyörű, sokszínű, kaotikus, exotikus országnak egy picinyke kis szeletét.

Mex

olvasásának folytatása

Választások – sokkal utána

Ígértem egy posztot a választások utánra.

De az még a választások előtt volt. Azóta minden más lett… Na jó, nem minden, de az tény, hogy még az addiginál is kevésbé akaródzott írni róla. Most a beiktatás ad egy jó apropót, és egy kis löketet nekem, hogy végre leírjam.

Ma iktatják be tehát Donald Trumpot elnöknek. A beiktatási ceremóniákat kicsit nagyobb dobra verik itt, mint nálunk egy új kormány eskütételét, nyilván otthon is hallani/olvasni lehetett róla, hogy lasszóval kellett fogdosni a fellépőket a koncertekre. A hírek szerint jóval kevesebb ember lesz most, mint a rekorddöntő első Obama-beiktatáson 2009-ben: csak 800 ezer, szemben az akkori 1,8 millióval (azért vannak kétségeim ezeknek a számoknak a hitelességéről). Olyannyira komolyan veszik ezt a beiktatás dolgot, hogy az állami szférában (itt DC-ben és a környező megyékben) ez a nap mindig szabadnap, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a nép el tudjon menni az ünnepségre.

Haha. Elég biztos vagyok benne, hogy a környékről nem sok köztisztviselő/közalkalmazott lesz ott, aki tehette, még a városból is elmenekült  erre a hétvégére (konkrétan több barátunk is). Elvileg nekem se kéne dolgoznom, de persze fogok, a sejtek nem tartják be az állami ünnepeket. (És I is dolgozik, mert ő meg nem állami szféra, de a nagy felfordulás miatt a főnöke megengedte, hogy otthonról dolgozzon.) És hogy miért vagyok ilyen biztos, hogy nem a helyiek csápolnak majd Trumpnak? Hát, mert ahogy a választások előtti posztban is említettem, az ország legeslegeslegdemokratább részén élünk. Konkrétan DC-ben Hillary 90% feletti aránnyal nyert, és Maryland és Virginia is kék lett, a várakozásoknak megfelelően.

statemap2016
Eredmények államok szerint (kék – Hillary, piros – Donald) Forrás: http://www-personal.umich.edu/~mejn/election/2016/

olvasásának folytatása

Választások – előtte

Már csak pár nap, és vége. Legalább is reméljük.

Régóta akarok írni a kampányról, de csak most lett poszt belőle. A lustaságom  Egyebek mellett azért is, mert nehéz róla átfogóan írni: túl nagy téma, esélytelen egy bejegyzésben minden aspektusáról írni. Többet viszont nem biztos, hogy megér.

olvasásának folytatása

/ˈTrɒnoʊ/

Nyár van, ami errefelé egyet jelent a monoton fülledt meleggel, átlagosan minden másnap egy felhőszakadással. Ezt volt tavaly, és ez van idén is.

Július végén ez elől próbáltunk északra menekülni a címben szereplő városba, ha csak egy hosszú hétvége erejéig is. Pontosabban csak én menekültem a meleg elől, I meg csak úgy jött, talán az útlevél-pecsét miatt. Ő megkapta, amit akart, de én nem, mert csak egy kicsivel volt kevésbé meleg és párás, mint DC. De azért jó volt.

Az élmények felsorolásszerű bemutatása következik, valamint képek.

olvasásának folytatása