Jeff

Amikor elkezdtünk járni a templomba két évvel ezelőtt, sokáig azt hittem, hogy Ashley ott a pásztor. Vagyis hát meg voltam zavarodva, mert a matricán, amire a nevünket írtuk fel a bejáratnál, két email cím is meg volt adva, akikkel kapcsolatba lehet lépni, Ashleyé és Jeffé. És az a számomra akkor nagyon fura liturgia, ahogy az istentiszteletek zajlottak, nem segített tisztábban látni, mert egyáltalán nem látszottak a hierarchikus viszonyok. Mindketten prédikáltak gyakran, de egy csomó minden mást is csináltak: bibliai történetet mondtak el élőszóban, éneket tanítottak, úrvacsorát vezettek, stb. És rajtuk kívül még egy csomó mindenki csinálta ugyanezeket, különböző leosztásokban. Nem mintha nagyon számított volna, hogy ki a főnök, de azért érdekelt volna, csak a rend kedvéért. Aztán persze néhány hónap alatt kikristályosodott, hogy Jeff a vezető lelkész, és Ashley kvázi a helyettese (van valami menő titulusa, ami most nem jut eszembe). De tök jó, hogy ilyen sok idő kellett hozzá.

*

Tavaly decemberben Jeff derült égből villámcsapásként bejelentette, hogy január végén befejezi a lelkészkedést. Nem nyugdíjba ment, még csak 58 éves volt, hanem kapott egy állásajánlatot egy chicago-i közösségszervező (community organizer) szervezetnél, akikkel már régóta kapcsolatban állt, és tetszett neki az új kihívás. Nem mintha nem szerette volna a lelkészkedést, nehezen mondott le róla, de úgy érezte, ott többet tudna adni. El is ment, az utolsó pár hétben tudatosan elbúcsúzott, és a gyülekezet is elbúcsúzott tőle.

Mi nem igazán ismertük Jeffet személyesen közelről, ritkán jutottunk vele a köszönésnél sokkal mélyebbre. Azért volt valami fogalmunk róla, hogy mi volt a szerepe ebben a közösségben, de a búcsúzkodás hetei segítettek kicsit jobban belelátni leginkább abba, hogy mit jelentett ő a közösség számára. Magyar szemmel/füllel az egész búcsúzás kicsit túl csöpögős-érzelgős volt a felszínen, de azért látszott, hogy Jeff nagy hatással volt mindenkire, és érződött némi tanácstalanság is, hogy akkor most mi lesz velünk nélküle. Kicsit meg is lepődtünk ezen, mert ahogy már írtam is, nem volt domináns a jelenléte, nem éreztük, hogy pótolhatatlan lenne. De mégis, ő volt az, aki 16 évvel ezelőtt megújította a halódó gyülekezetet, és egy különleges, progresszív, kereső közösséget hozott létre (erről itt írtunk). Aminek az egyik legnagyobb ereje abban van, hogy jól tudja önmagát szervezni. Annyira be van vonva mindenki a gyülekezet irányításába, hogy ezért is volt számunkra sokszor észrevehetetlen Jeff és az ő szerepe.

*

Jeffék februárban Chicagóba költöztek. Március közepén áttétes hasnyálmirigyrákot találtak nála. Ugyan elkezdte a kemoterápiát, de így sem érte meg a májust.

*

Két héttel ezelőtt volt két búcsúszertartás (memorial service) Jeff emlékére. Az egyik szombaton volt, egy közeli másik templomban. Azért ott, mert annyian jelezték a részvételüket, hogy nálunk nem fértek volna el. Az istentisztelet minden részét más lelkész tartotta, összesen vagy öten-hatan, és még egy szenátor is mondott búcsúbeszédet. Vasárnap a mi templomunkban volt a másik istentisztelet, ennek a végén elszórták Jeff hamvainak egy részét a templom kertjében.

A januári búcsúzkodásból az szűrődött le számomra, hogy Jeff úgy volt nagy hatással a környezetére, hogy közben nem volt feltűnő. Ezekből a megemlékezésekből az látszott, hogy ez nem csak a Church of the Pilgrims-ben volt így, hanem sokkal nagyobb körben.

*

Ugyan személyesen nem kötődtünk Jeffhez szorosan, de mégis van egy nagyon erős emlékem vele kapcsolatban, amit sosem fogok elfelejteni. Tavaly tavasszal volt egy sorozat Theology on Tap címmel (nagyjából “Csapolt Teológia”), ami abból állt, hogy hétfő esténként a templommal szembeni sörözőben egy sör mellett lehetett beszélgetni egy adott bibliai szakaszról vagy aktuális témáról. Csak egyszer vagy kétszer mentünk el, de az egyiken épp a János 3:16-ról volt szó. Ez az a bizonyos minden jó keresztény által kívülről fújt igevers (“Mert úgy szerette Isten a világot…”), ami errefelé még stadionok lelátóin is gyakran felbukkan a szurkolók transzparensein. Nem fogok teológiai fejtegetésbe fogni, csak annyit írok, hogy az a beszélgetés teljesen más megvilágításba helyezte számomra ezt az igerészt, és erről már mindig Jeff fog eszembe jutni. (Ha valakit érdekel bővebben ez a téma, és tud angolul, ide klikkeljen.)

*

Béke veled, Jeff.

jeff pride

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s