Választások – előtte

Már csak pár nap, és vége. Legalább is reméljük.

Régóta akarok írni a kampányról, de csak most lett poszt belőle. A lustaságom  Egyebek mellett azért is, mert nehéz róla átfogóan írni: túl nagy téma, esélytelen egy bejegyzésben minden aspektusáról írni. Többet viszont nem biztos, hogy megér.

olvasásának folytatása

Vezetni Amerikában

Amerika az az ország, ahol nem tudja az ember megúszni autóvezetés nélkül. Az egész társadalom az autóra van építve, és úgy van kiépítve az infrastruktúra, hogy autó nélkül nem lehet hosszú távon létezni. Egy-két városban még normálisabb a tömegközlekedés, így New York, Chicago vagy DC túlélhető autó nélkül is, de csak akkor, ha a város belsejében él az ember, és nem akar olyan vakmerő dolgokat tenni, mint kirándulni menni vagy bútorokat beszerezni az IKEA-ban.

olvasásának folytatása

/ˈTrɒnoʊ/

Nyár van, ami errefelé egyet jelent a monoton fülledt meleggel, átlagosan minden másnap egy felhőszakadással. Ezt volt tavaly, és ez van idén is.

Július végén ez elől próbáltunk északra menekülni a címben szereplő városba, ha csak egy hosszú hétvége erejéig is. Pontosabban csak én menekültem a meleg elől, I meg csak úgy jött, talán az útlevél-pecsét miatt. Ő megkapta, amit akart, de én nem, mert csak egy kicsivel volt kevésbé meleg és párás, mint DC. De azért jó volt.

Az élmények felsorolásszerű bemutatása következik, valamint képek.

olvasásának folytatása

Kolbászból van itt a kerítés? III.

Jöjjenek hát a pozitívumok! Két bejegyzésben jó magyar módjára kipanaszkodtam magam, hogy miért is rosszabb ez az ország, mint Európa, de most legyünk egy kicsit amerikaiak, és szemléljük pozitívan a világot. Miben jobb Amerika, mint a világ nagy része?

Itt békén hagynak

Azt hiszem első, és talán legnagyobb pozitívumként az jut az eszembe, hogy itt békén hagyják az embert. Talán amiatt gondolom így, mert Magyarországon nagyon nem ez a helyzet, és így sokkal nagyobb a kontraszt. Békén hagyás alatt azt értem, hogy itt nincs egy olyan állam, kormány vagy rendszer, ami mindenbe bele akar szólni, és állandóan azon van, hogy kihúzza a lábad alól a talajt, hogy a saját embereinek jó legyen. Persze, az amerikai politika sem egy álomvilág, ugyanolyan mocskos, mint otthon, de valahogy sokkal kevésbé érzem a hatásait begyűrűzve az ember életébe.

olvasásának folytatása

Orlandóról

*

Nemrég megnéztük a Pride (magyarul Büszkeség és bányászélet) című brit filmet. Megtörtént eseményeken alapul, és azért jobb, mint a magyar címe alapján gondolnánk. Arról szól, hogy a nyolcvanas években londoni melegek és leszbikusok segítenek egy wales-i kisváros sztrájkoló bányászainak, és különös barátság szövődik a két nagyon különböző társaság között, ami végül odáig fajul, hogy bányászok tömegesen vonulnak a következő évi Pride felvonuláson Londonban. A film közepe felé az egyik aktivista leteremti a többieket, mert pár atrocitás után visszavonulót akarnak fújni. Valami olyasmit mond, hogy a mentegetőző, “bocs, hogy élek” mentalitással soha nem jutnak egyről a kettőre. Büszkén kell viselni a gúnyneveket.

olvasásának folytatása

Ródtrip délre

Ahogy a blogbejegyzések ritkulásából is látszik, mostanság már kevesebb említésre méltó dolog történik velünk. Jönnek-mennek a szürke hétköznapok (és hétvégék) egymás után, és már csak arra kapjuk fel legfeljebb a fejünket, ha hirtelen a megszokottnál eggyel nagyobb számot kell írni a hónap rubrikába (ami ugyebár az első rubrika errefelé).

Na ezt az egyhangúságot akartuk megtörni a múlt hét végén, ami az első hosszú hétvége volt február óta (az USA-ban húsvét és pünkösd sem létezik, már ami a szabadnapokat illeti). Az apropó egyébként az Emlékezet Napja (Memorial Day) volt, ami mindig május utolsó hétfőjére esik, és a nyár félhivatalos kezdetének számít.

olvasásának folytatása