Egy kicsit lejjebb

Most rám került a sor, hogy útibeszámoljak, mert olyan helyekre mentünk, ahova én akartam már évek óta eljutni. Ez pedig a nagybetűs amerikai Dél egyik különleges környéke, ahol Scarlett O’Hara hintózik a mocsártölgyek alatt, és hatalmas verandákon iszogatnak a bajszos urak, mielőtt rabszolgavásárra mennének.

Az  amerikai Dél hatalmas terület, mely kulturálisan, éghajlatilag, nyelvileg, politikailag, vallásilag elég élesen elválik az ország többi részétől. DC ennek a vidéknek a legszélén helyezkedik el, de azért jó pár órát kell autózni, hogy igazán délvidékre jusson az ember. Ez a környék mindig különösen vonzott, mert ez az a hely, amit nagyon ritkán mutatnak filmekben, aminek nyáron számomra megfelelően párás az éghajlata, ami mindig a gonosz szerepet kapja a polgárháborúban, és amiről az európai nemigen tudja, hogy mégis mi a csuda van ott. Mi is csak piciny részleteket ismertünk meg eddig, ezért is volt számomra a bakancslistám elején, hogy eljussunk két szép városkájába, Charlestonba és Savannah-ba.

olvasásának folytatása

Egy napom képekben

Írunk mindenféléről, sok képet is megosztunk, de általában olyanokról írunk, és olyan képeket mutatunk, amik nem a szürke hétköznapokról szólnak. Mert azokról írni annyira nem lehet jól. De mégiscsak a szürke hétköznapok teszik ki az itteni életünk 95%-át. Ezért talán érdekes lehet képekben megmutatni, hogy én mit látok a szememmel egy tipikus napomon.

A képek még októberben készültek.

olvasásának folytatása

Választások – előtte

Már csak pár nap, és vége. Legalább is reméljük.

Régóta akarok írni a kampányról, de csak most lett poszt belőle. A lustaságom  Egyebek mellett azért is, mert nehéz róla átfogóan írni: túl nagy téma, esélytelen egy bejegyzésben minden aspektusáról írni. Többet viszont nem biztos, hogy megér.

olvasásának folytatása

Vezetni Amerikában

Amerika az az ország, ahol nem tudja az ember megúszni autóvezetés nélkül. Az egész társadalom az autóra van építve, és úgy van kiépítve az infrastruktúra, hogy autó nélkül nem lehet hosszú távon létezni. Egy-két városban még normálisabb a tömegközlekedés, így New York, Chicago vagy DC túlélhető autó nélkül is, de csak akkor, ha a város belsejében él az ember, és nem akar olyan vakmerő dolgokat tenni, mint kirándulni menni vagy bútorokat beszerezni az IKEA-ban.

olvasásának folytatása

/ˈTrɒnoʊ/

Nyár van, ami errefelé egyet jelent a monoton fülledt meleggel, átlagosan minden másnap egy felhőszakadással. Ezt volt tavaly, és ez van idén is.

Július végén ez elől próbáltunk északra menekülni a címben szereplő városba, ha csak egy hosszú hétvége erejéig is. Pontosabban csak én menekültem a meleg elől, I meg csak úgy jött, talán az útlevél-pecsét miatt. Ő megkapta, amit akart, de én nem, mert csak egy kicsivel volt kevésbé meleg és párás, mint DC. De azért jó volt.

Az élmények felsorolásszerű bemutatása következik, valamint képek.

olvasásának folytatása

Kolbászból van itt a kerítés? III.

Jöjjenek hát a pozitívumok! Két bejegyzésben jó magyar módjára kipanaszkodtam magam, hogy miért is rosszabb ez az ország, mint Európa, de most legyünk egy kicsit amerikaiak, és szemléljük pozitívan a világot. Miben jobb Amerika, mint a világ nagy része?

Itt békén hagynak

Azt hiszem első, és talán legnagyobb pozitívumként az jut az eszembe, hogy itt békén hagyják az embert. Talán amiatt gondolom így, mert Magyarországon nagyon nem ez a helyzet, és így sokkal nagyobb a kontraszt. Békén hagyás alatt azt értem, hogy itt nincs egy olyan állam, kormány vagy rendszer, ami mindenbe bele akar szólni, és állandóan azon van, hogy kihúzza a lábad alól a talajt, hogy a saját embereinek jó legyen. Persze, az amerikai politika sem egy álomvilág, ugyanolyan mocskos, mint otthon, de valahogy sokkal kevésbé érzem a hatásait begyűrűzve az ember életébe.

olvasásának folytatása