Egy kicsit lejjebb

Most rám került a sor, hogy útibeszámoljak, mert olyan helyekre mentünk, ahova én akartam már évek óta eljutni. Ez pedig a nagybetűs amerikai Dél egyik különleges környéke, ahol Scarlett O’Hara hintózik a mocsártölgyek alatt, és hatalmas verandákon iszogatnak a bajszos urak, mielőtt rabszolgavásárra mennének.

Az  amerikai Dél hatalmas terület, mely kulturálisan, éghajlatilag, nyelvileg, politikailag, vallásilag elég élesen elválik az ország többi részétől. DC ennek a vidéknek a legszélén helyezkedik el, de azért jó pár órát kell autózni, hogy igazán délvidékre jusson az ember. Ez a környék mindig különösen vonzott, mert ez az a hely, amit nagyon ritkán mutatnak filmekben, aminek nyáron számomra megfelelően párás az éghajlata, ami mindig a gonosz szerepet kapja a polgárháborúban, és amiről az európai nemigen tudja, hogy mégis mi a csuda van ott. Mi is csak piciny részleteket ismertünk meg eddig, ezért is volt számomra a bakancslistám elején, hogy eljussunk két szép városkájába, Charlestonba és Savannah-ba.

Október végére találtunk is végre olcsó repjegyet az egyikbe, és mivel a két város csak pár óra autóútra van egymástól, ezért egy hosszú hétvége alatt ki is tudtuk pipálni őket. Október vége ezen a vidéken még késő nyárnak számít, az őserdei párát már elfújta a szél, az esték pedig hűvösek.  A lenti térképen látni, hogy hol is helyezkednek el. DC-től ez autóval úgy 10-11 órára van autópályán, ezért inkább a repülőt választottuk, mert szabink nemigen van.karte-7-245

A két város sok mindenben hasonlít egymásra, sok mindenben pedig nagyon más hangulatú. Már az is különbség, hogy két különböző államban vannak. Charleston Dél-Karolinában, Savannah pedig Georgiában van. Viszont mindkettő fontos kereskedelmi központ volt az elhelyezkedésüknek köszönhetően a 19. században. Ide hajózták a rabszolgákat, itt alakultak ki az első nagy gyapotültetvények, itt alakult ki egy gazdag fehér osztály, amelyik fel tudta építeni a városkák verandás villáit. Aztán a rabszolgaság eltörlése elég sok mindent megváltoztatott Délen, és ezt még 150 évvel később sem tudta kiheverni ez az alapvetően mezőgazdaságra épült szelete az országnak. Amerika öt legszegényebb államából négy itt helyezkedik el.

Úgyhogy a két városkán kívül csillogás sok nincs a környéken. Charleston és Savannah leragadtak a múltjukban, és korábbi szépségükből élnek, de a városokat elhagyva az útmenti Amerika düledező faházai, mocsármenti templomai és benzinfaló pick-up truckjai fogadják csak az embert.

Na, de én mindig elmélkedek a helyett, hogy a tárgyra térnék. A képek úgyis jobban magukért beszélnek. Úgyhogy kezdjük Charlestonnal, amelyik a legcsecsébben fennmaradt.

Charleston és Savannah kicsit olyan, mint Bécs és Budapest. Charleston csillog-villog a 19. században, Savannah pedig a maga lerobbant valóságában próbál valamit kezdeni a régi szépségével. Talán ezért közelebb is került a szívünkhöz Savannah. Savannah-ban két nagyon menő dolog van. Egyrészt a konzervatív délen egy kicsiny sziget, mert van egy művészeti iskolája, ami miatt év közben elárasztják a várost a hipszter fiatalok. Másrészt pedig úgy tervezték a várost, hogy egy rakás cuki kis árnyas parkot-terecskét tettek bele, ahol a hatalmas mocsártölgyek alatt lehet üldögélni.

És miket is hívok mocsártölgyeknek? A Délről szóló filmekben mindig előszeretettel mutatják, ahogy a hintók haladnak a verandás birtok felé egy sűrű fasor között, miközben valami szöszök lógnak a fákról. Vagy ahogy mennek a Mississsippin a gőzhajók a nagy kerekeikkel, és a fákról lelógnak azok az izék. Na, ezeket hívom mocsártölgyeknek, és kicsi korom óra szerettem volt ezeket a valóságban is látni, annyira különlegesek. Amúgy a lógó szöszök nem a fa részei, hanem egy külön növény, amelyik a fára telepedve él, és különösen kedveli a déli örökzöld tölgyeket. Angolul spanish mossnak (spanyol moha) hívják, magyarul “zuzmószerű szakállbroméliának”.

És akkor még néhány kép a vidékről. Végtelen mocsár, kicsi szigetek, tengeri öblök.

És hogy hogy éreztük magunkat itt? Furcsán. Nagyon tetszett mindkét város, de nagyon idegennek is éreztük őket. Távol vannak minden civilizációtól, végtelen mocsarakkal és mocsártölgyekkel körbezárva. Nagyon érdekes volt eljutni ide, mindenkinek ajánljuk a Föld ezen furcsa szegletét, de ennyi azt hiszem pont elég is volt. Bár azért el tudnám képzelni magam nyugdíjasan Savannah-ban, ahogy pihegek a botomra támaszkodva egy párás nyári napon az egyik kis park sűrű fái alatt, miközben zúgnak a kabócák a fejem fölött, és dühöngök a hipszter művészhallgatókon, hogy “bezzeg az én időmben a hipszterek is mások voltak”.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s