Egy napom képekben

Írunk mindenféléről, sok képet is megosztunk, de általában olyanokról írunk, és olyan képeket mutatunk, amik nem a szürke hétköznapokról szólnak. Mert azokról írni annyira nem lehet jól. De mégiscsak a szürke hétköznapok teszik ki az itteni életünk 95%-át. Ezért talán érdekes lehet képekben megmutatni, hogy én mit látok a szememmel egy tipikus napomon.

A képek még októberben készültek.

image
A tipikus reggelim. Egy banán, valami keksz (ez a Pilóta keksz még otthonról jött velünk) és a gallonos tej.
img_1546
Végig a végtelen hosszú folyosón.
img_1547
15 perc séta a Military Rd-on, amiről még egy külön blogbejegyzés is született.
img_1550
A bal oldali rajta a kedvenc házam az óriásfák alatt.
img_1552
A gyűlölt DC metró. De persze nélküle sokkal rosszabb lenne.
img_1553
A metróra várva Economistot olvasok, és aláhuzigálom az ismeretlen szavakat, amit később kiszótárazok. Sok sznob brit szót megtanultam már így.
img_1556
A metró általában vagy annyira tele van, hogy alig lehet felszállni rá, vagy teljesen üres. Ez most egész középállapot volt.
img_1558
A metróval Virginiában kötök ki. Innen egy 7-8 perc séta C háza.
img_1560
Októbertől novemberig mindent beborít a tök. A házakat, az ételeket, a kávét, mindent.
img_1562
Megcsodálom a C utcájában zajló építkezést. Látszik, hogy itt még a nagyobb épületeket is fából építik.
img_1567
C utcája.
img_1566
És a ház, ahol dolgozom.
img_1601
Heti egyszer, szerdánként autóba kell pattannom, és elvezetnem a 22 km-re nyugatabbra levő fairfaxi irodába. Ott van C egyik cége.
img_1617
Odafele még viszonylag üres a 2×4 sávos autópálya, de délután már teljesen bedugul.
img_1621
Itt van az az iroda. Ez is faház.
img_1571
Visszatérve még be kell ugranom ebbe a gyönyörű bankba beváltani pár csekket.
img_1572
Nem akartam látványosan fotózni bent, mert még azt hiszik, ki akarom később rabolni. Ezért sem látszik sok minden.
img_1652
Délután már C gyerekei is hazaérnek. A négyéves kislánnyal jóban vagyunk, gyakran bejön hozzám játszani, amit nem bánok, mert az irodai munkából jól esik néha kitörni. Most épp a halloweenre való jelmezüket próbálták fel, ő egy rózsaszín Supergirl. Megkértem, hogy mutassa meg, hogy hogy repül Supergirl, erre levetette magát a földre, és ezt csinálta, amit a kép mutat.
img_1655
Közben bevonult a halál is a színre…
img_1656
…és megtámadta Supergirlt. Szeretem, amikor ilyen háttérjelenetek játszódnak le, miközben én püfölöm a billentyűzetet. Nem tudok ilyenkor nem nevetni azon, hogy mennyire szürreális munkám van.
img_1573
6 körül felállok. Ha épp szép idő van, nem vagyok lusta, és nincs más esti program, akkor felpattanok a helyi Bubira.
img_1575
Kényelmes menet, mert sokat lejt.
img_1581
A kertvárosból hamar eljut az ember az irodaházak közé.

img_1577

img_1582
És eljut az ember Virginia határához, a Potomac folyóhoz.
img_1588
A hídról, az emberek között szlalomozva, balra meg lehet csodálni a Georgetown Egyetem egyik ódon épületét. Ez egy nagyon neves és jó egyetem amúgy.
img_1585
Jobbra pedig a Washington Monument (az az obeliszk izé) látható. Baloldalt azok az épületek a Watergate, ott tört ki a botrány anno.
img_1593
A folyón túl ez pedig már Georgetown, DC egyik legszebben megmaradt régi negyede. Amiben most már a szupergazdagok laknak, ezért nincs annyira jó hangulata, de van egy kis európai bája legalább.
img_1591
A Potomac mentén halad egy kis csatorna, amit anno azért építettek, hogy fel lehessen jól hajózni a folyó mentén. De sose fejezték be a csatornát odáig, amíg tervezték, mert időközben Philadelphia és New York sokkal fontosabb kereskedelmi szerepet kaptak, és azok lettek a fő kikötők. Most a csatorna épebb részein jókat lehet futni-sétálni.
img_1595
Georgetownban aztán buszra pattanok, ami iszonyat hosszú idő alatt elvisz a célomig.
img_1598
Mire leszállok, már besötétedett. Ez volt a busz.
img_1599
Még hazafele beugrok a boltba kenyérért. Ahogy látszik, itt is mindent beborít a tök.

Köszönöm a figyelmet.

 

Advertisements

One thought on “Egy napom képekben

  1. Tóth Lászlóné 2016-11-28 / 10:22

    Hű-ha! De jó volt egy napot végigkísérni, km-eket sétálni az unalmas egyenes úton, biciklire pattanni, metróra – buszra szállni, dolgozni, együtt lenni a gyerekekkel… Na, de ne féljetek nem sorolom föl újra a fentieket, mert anélkül is jó volt együtt menni mindenhová. Köszi az újabb élményt, a többit is vissza-vissza nézem, mert olyan jó belelátni a mindennapjaitokba. Szeretlek Benneteket és nagyon várom már a találkozást. Anyóca / Ibolya

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s