/ˈTrɒnoʊ/

Nyár van, ami errefelé egyet jelent a monoton fülledt meleggel, átlagosan minden másnap egy felhőszakadással. Ezt volt tavaly, és ez van idén is.

Július végén ez elől próbáltunk északra menekülni a címben szereplő városba, ha csak egy hosszú hétvége erejéig is. Pontosabban csak én menekültem a meleg elől, I meg csak úgy jött, talán az útlevél-pecsét miatt. Ő megkapta, amit akart, de én nem, mert csak egy kicsivel volt kevésbé meleg és párás, mint DC. De azért jó volt.

Az élmények felsorolásszerű bemutatása következik, valamint képek.

  • Kocsival (I főnökének, C-nek a kocsijával) mentünk a reptérre, mert messze van. Jó ötletnek tűnt, de igazából oltári nagy hiba volt. Majd a végén kiderül, miért.
  • Véletlenül épp ott volt a városban M, egy régi barátom, akit még Uppsalából ismerek. M francia, de élt egy évet ott korábban, és most visszalátogatott, mert a barátnője még mindig ott lakik.
  • Az első nap azzal telt, hogy M-mel sétáltunk egy jó nagyot, megmutatta, hol lakott és mi merre hány méter. (Méter!!!) Szuper volt egy kvázi helyivel bejárni a várost.
  • Este aztán M barátnőjénél kötöttünk ki, megnéztük az erkélyről a kilátást, söröztünk és dumáltunk. Jó volt, mert észre sem vettük, hogy milyen késő lett. Hazasétáltunk.
  • Másnap  metróra pattantunk, hogy aztán vonatra pattanjunk, hogy aztán buszra pattanjunk várjunk, de végül csak elérjünk a nagy vízeséshez. A nagy vízesés maga nagyon szép, de a környékén sajnos kicsit túl sok az ember és az emberekről pénzt a legkülönfélébb módokon legombolni próbáló… khm, ember.
  • Visszavergődtünk a városba, és sétáltunk még egy kicsit, aztán elmentünk az M által ajánlott kínai gombócfőzdébe vacsorázni. Az étterem előtt tök véletlenül összefutottunk K-val, akit előző nap ismertünk meg M barátnőjénél, és aki Mauritiusról származik. Kicsi a világ!
  • Harmadik, utolsó napunkon kikompoztunk a várossal szemben levő szigetre, ahol sok vízimadár repkedett alakzatban, és ez engem lenyűgözött.
  • Elvillamosoztunk a görög negyedbe, ettünk egy jó gyrost ebédre, amit olyan sokára hoztak ki, hogy majdnem lekéstük a repülőt miatta.
  • Csak azért nem, mert 2 és fél órát késett a gép (vihar New Yorkban –> felborul a menetrend). De legalább volt ingyen büfé.
  • Amikor végre leszálltunk, átjutottunk a határellenőrzésen (a nem-állampolgárok sora volt a rövidebb!), kizötyögtünk a busszal a parkolóba és beültünk a kocsiba, már este fél 11 is elmúlt, de még mindig 28 fok volt és pára. És akkor kiderült, hogy az egyik kerék defektes.
  • Szerencsétlenkedtünk, mivel az utóbbi 10 évben egyikünk sem cserélt kereket, de azért sikerült, és az mindenképp jó, hogy a parkolóban történt és nem egy hatsávos autópályán menet közben. 1-kor kerültünk ágyba, reggel meg dolgozni mentünk.

Összességében nekem nagyon bejött a város, a multikulti (hivatalosan világbajnok sokszínűségben!) és a lazaság. Meg persze az üvegtornyok, amik úgy nőnek ki a földből, mint a gomba – ha nem gyorsabban. Ráadásul többségében lakóházak, nem irodák. Nincs erős karaktere (még?), egy nagy kaotikus kavalkád az egész város, de furcsa módon épp ettől izgalmas. Legalábbis nekem. (Itt egy jó cikk angolul, ha valakit mélyebben érdekel.) I viszont nem volt elragadtatva, ő “egynek jó volt” érzéssel tért haza. Mondjuk ő nem iszik kávét, és így nem kóstolta meg a jegeskávét a Tim Hortonsban.

 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s