Kolbászból van itt a kerítés? II.

Folytassuk tehát az elmélkedést arról, hogy miben jobb, miben rosszabb itt az élet, mint Magyarországon. Az előző bejegyzésben inkább az anyagiakról írtam, most következzen pár másik fontos tényező. Ez még panaszkodós bejegyzés lesz, de a következőben pozitívra váltok.

Munka: Amerikában Európához képest alacsony a munkanélküliség, jelenleg 5,5%. Magyarországon közmunkásokkal együtt is 7,3%, anélkül meg gondolom dupla számjegyeket döngetne az arány. Amerikában máshogy is állnak hozzá a munkához az emberek, mint Európában. Itt a munkád az életed, és a munka határoz meg. Azért élsz, hogy dolgozz. Ennek a felfogásnak szerintem mélyen gyökerező okai vannak. Azok érkeztek ebbe az országba az évszázadok során, akik valami jobbat akartak, mint ami volt nekik otthon. Ott hagytak mindent, hajóra ültek, és kikötöttek egy olyan idegen világban, ahol még a természet volt az úr, és iszonyatosan kemény munkával kellett talpon maradniuk. És ahogy végignéz az ember ezen az országon, ami pár száz éve még ősvadon volt, tényleg elképesztő dolgokat értek el. Ráadásul ezen emberek többsége különböző protestáns irányzatokat követett, ahol különösen nagyra értékelik a munkát és a serénységet. Így aztán máig az emberekben van az, hogy dolgozni, dolgozni, dolgozni, mert a munka tesz jobbá, sikeressé, a munkáddal lesz pénzed, nagy házad és két autód. Eközben pedig elfelejtettek élni. Amerika a világon az egyetlen fejlett ország, ahol nincs törvényileg szabályozott szabadnap. Itt hivatalosan 0 nap szabadság jár a munkavállalónak. Ha a cég rendes, és van alkupozíciód, akkor várhatóan fogsz kapni 10 napot. Betegszabi sincs hivatalosan, a cég maga dönti el, hogy évente hány nap fizetett betegszabadságra mehetsz, könnyen lehet, hogy egyre sem. T például ösztöndíjas gyakornoki pozícióban van, szerződésében egyetlen nap szabadság sem szerepel. Így mindig a főnökétől kell kikunyerálnia napokat, hogy például haza tudjunk látogatni. Nekem 10 szabadnapot ajánlott C, és én még rákértem 10 fizetés nélküli napot, amit megadott. Így van évi 20 szabadnapom, ami még mindig jó pár nappal kevesebb, mint Európában volt, ráadásul évente félhavi fizetésemet elvesztem vele, ami azért érvágás. Sokan amúgy azzal a pár nap szabival sem élnek, ami megadatik nekik. Mert egyszerűen a főnök azt várja el, hogy mindig dolgozz. Állami ünnep? Nem számít. A hálaadás, a függetlenség napja és a karácsony kivételével a legtöbben ugyanúgy bemennek dolgozni a többi állami ünnepen. Húsvét hétfő, Pünkösd hétfő, ilyesmik nem is léteznek az országban. Karácsonykor 2 hét szabit kivenni? A karácsony 1 nap, dec. 25, ennyi. Valamiből fizetni kell a hiteleket.

Én nem tartom magam lusta embernek, szeretek dolgozni, szerintem fontos dolgozni, és amikor dolgozom, bele is teszem magam a munkába. De nem azért élek, hogy dolgozzak, hanem azért dolgozom, hogy élni tudjak. Ezért én szépen kiveszem mind a 20 kialkudott napomat, be nem teszem a lábam a munkahelyemre állami ünnepen, és nem túlórázok a végtelenségig. Mert nincs értelme. Munka szempontjából egyszerűen nem éri meg itt élni. Mert lehet, hogy jobban keres itt az ember, de közben semmi ideje nem lesz arra, hogy magával foglalkozzon, és éljen.

Közlekedés: Ami bennem a legjobban meghatározza Amerikát, és ami miatt Amerika szerintem kívülről olyan, amilyen, az az autó. Amerika egy autóalapú társadalom, az elmúlt évszázadban teljesen az autóra építették fel az országot. Emiatt félrement minden, és létrehoztak egy élhetetlen szörnyet. Legalábbis európai szemmel. Az 50-es évektől az autó tette a lehetővé azt az amerikai álmot, hogy az emberek kiköltözzenek a városból a kertvárosba. Aki tehette, kiköltözött a városmagból, megvette az amúgy rossz minőségű könnyűszerkezetes kis meseházát a kertecskével, autóval, és egy elszigetelt világot alakított ki magának. Munkahely, autó, ház, autó, bolt, autó, iskola, autó. Járda sok helyen nincs, mert úgy sem sétálnak az emberek. Olyan, hogy sarki bolt nincs, mert úgy sem ugranak le az emberek a boltba. Heti egyszer autóba be, autópályákon el a következő bevásárlóközpontig, ott feltölteni a kamrát (emiatt minden kiszerelés sokkal nagyobb mint otthon, és minden sokkal tovább eláll, éljünk egészségesen). A városközpontokban pedig a szegény emberek maradtak, megnőtt a bűnözés, a gettósodás, szépen lassan  kezdett leamortizálódni minden. A 70-80-as évek New York-jából menekültek ki az emberek, annyira szétomlott minden. DC egészen a 90-es évekig igazából egy drogtanya volt, a város kétharmadába nem tehette be fehér ember a lábát, mert élve nem jött volna ki onnan. Az utóbbi évtizedekben kezdett el megfordulni a trend, normálisabb polgármesterek elkezdték rendbe szedni a városmagot, és a mai fiatalabb korosztály egyre jobban értékeli azt, hogy a városban lakhat, aminek a következtében iszonyatosan felmentek az árak. De Amerika nagy része továbbra is abszolút autóalapú. Normálisan működő közlekedés csak pár nagyobb városban van. DC-ben amerikai szinten jónak számít, de a budapestihez képest kb. feleakkora színvonalon van. Az országban beljebb meg aztán semmit se várjon az ember, autó, autó és autó. A vonat elképesztően drága, távolsági buszok csak a nagyobb városok között közlekednek. Emiatt mindent behálóznak a végtelen, szürke 10 sávos autópályák, amiken csúcsidőben hatalmas dugók vannak. Az emberek naponta órákat töltenek benzinfaló autókban (a benzin jóval olcsóbb mint otthon), nincsenek közösségi terek, nincsenek az utcán emberek. Szép mesevilág az egész, de teljesen elidegenedett.

Amikor ideköltöztünk, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk autó nélkül kibekkelni az itteni pár évünket. Mert szerintünk az autó drága, az autó környezetszennyező, és az autó elidegenít. De nehéz. Még úgy is, hogy van valami kis tömegközlekedés a városban. Sok helyre egyszerűen nem tud az ember autó nélkül eljutni. Kijutni a városból egy közeli erdőbe? Autó. Elmenni az Ikeába? Autó. Néha már az 5 percre levő boltból is olyan jó lenne autóba pakolni, mert tök nehéz hazacipelni a 4 literes tejet és az egyéb hatalmas kiszerelésű cuccokat.

Közbiztonság: Amerikában rossz a közbiztonság. 100 000 lakosra 3,8 gyilkosság jut, Magyarországon ez 2,7, de Németországban csak 0,7. Azt hiszem egy magyarázata van az egésznek, mégpedig a fegyverviseléshez való jog. Amiről amúgy hosszan lehetne elmélkedni. Az amerikaiak saját szabadságuk egyik megtestesítőjének tartják, hogy rendelkezhetnek fegyverrel, ez az alkotmányban van rögzítve. Ennek persze fő oka az volt, hogy az emberek megvédjék a tulajdonukat, magukat egy olyan országban, ami csak akkor kezdett épp kialakulófélben lenni. De ahol mindenkinek lehet fegyvere, ott a fegyverek el is sülnek. Úgyhogy Amerika egy szép csapdahelyzetbe kormányozta magát. A közbiztonság a béka segge alatt van, mert fegyvert bárhol lehet kapni, tehát a bűnözők is könnyedén fegyverhez juthatnak, de ha bárki meg akarná reformálni az alkotmányt, akkor sokan vehemensen elkezdenek hurrogni, hogy akkor hogy tudnák megvédeni magukat, és ennél csodálatosabb és felszabadítóbb joga úgysincs az embernek. Úgyhogy mindenki tart fegyvert magánál, hogy megvédje magát a többi fegyverestől, közben pedig gyerekek lövik le egymást véletlenül apa fegyverével játszva, vagy sétálnak be az iskolába mészárlást rendezve.

Kifacsarodott ország ez. Pár száz éve sok-sok ember hajóra szállt a nyomorgó Európából, hogy valami jobbat, szebbet létrehozzanak. És ez sokáig sikerült is nekik, Amerika iszonyatosan elhúzott a saját konfliktusaiba merült Európa elől. De valahogy a saját csapdájába is került, amiben most is vergődik. Az individualizmus miatt nincsenek meg azok a társadalmi védőhálók, amik Európában kialakultak a 20. században. Hatalmas területeken rendezkedtek be kevesen, ezért kevés a közösségi tér, a kapcsolódási és kikapcsolódási lehetőség, az emberek kis műanyag tereikben élnek, dolgoznak napestig, miközben szépen elpereg felettük az élet.

Na, de a következő bejegyzésember már arról fogok írni, hogy mégis mit sikerült jól összehozni az amerikaiaknak, mert van sok ilyen is. Ezek miatt érdekes élmény itt lenni, ezekből tudunk tanulni, ezekből tudunk valamit eltenni, és talán valamit hazavinni. Mert a sok negatívum ellenére nem tudom azt mondani, hogy Amerika rosszabb hely lenne, mint a 2016-os Magyarország. Sőt, azt hiszem sok félelem lesz bennünk, amikor hazamegyünk.

Advertisements

One thought on “Kolbászból van itt a kerítés? II.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s