Kolbászból van itt a kerítés? I.

Itt él az ember a világ legnagyobb gazdaságában, az egy főre eső GDP alapján a világ 10. leggazdagabb országában (Magyarország a 49. a listán), és sokszor úgy érzem, hogy itt semmivel sem könnyebb az élet, mint otthon Magyarországon. De vajon miért?

Azt már most gyorsan ki szeretném kötni, hogy nem világigazságokat fogok kijelenteni, egyszerűen csak saját megérzéseket, szubjektív gondolatokat és hallomásból nyert információmorzsákat, amiket öntudattalanul megforgatok abban is, hogy otthon mennyire privilegizált környezetben éltem (főváros, diploma, egészséges családi élet stb.), és hogy itt is mennyire csak kis szeletét látjuk a dolgoknak. Próbáltam pár lényeges faktort összegyűjteni, amik szerintem fontosak ahhoz, hogy az ember magas életminőségben éljen, és ezeket bemutatni. Az életminőség pedig nem egyenlő az életszínvonallal. Az ember szerintem kevés pénzből is tud jó életminőséget biztosítani magának, ha megvannak hozzá a külső-belső adottságok, az életszínvonal inkább az anyagiakra vonatkozik.  Hasonlítgatni nem fogok Magyarországgal, mindenki tudja jól, hogy otthon nagyon nincs kolbászból a kerítés, inkább csak arra próbálok rávilágítani, hogy itt sem.

Az anyagiak: Igen, az USA egy rohadt gazdag ország, az ember elképesztő gazdagságot lát maga körül. Ráadásul DC és környéke az egyik leggazdagabb része az országnak, egyes statisztikai indexek alapján leelőzte a korábbi első san franciscói régiót is. Az emberek hatalmas házakban laknak (van bőven hely), több nagy benzinfaló szörnyautójuk áll a garázsban, gyakran járnak étterembe, kell-e ennél több? Szerintem igen, másrészt mennyire valós az, amit az ember maga körül lát? A nagy rongyrázás miatt nagyon nagy a társadalmi nyomás, hogy igen, mindenkinek azt kell elérnie, hogy legyen nagy háza, két autója, állandóan étteremben egyen. Viszont ezt egyáltalán nem engedheti itt meg mindenki magának. Sőt. Ezért van az, hogy az USA lakossága a világon az egyik legjobban eladósodott, hitelekből költekeznek nagyon sokan  (T  erről már elmélkedett egyet itt), és rengetegen hónapról hónapra élnek. 8 éve szépen össze is omlott az egész, és milliók vesztették el az otthonukat. Ha átszámolom az itteni fizetésünket forintba, akkor nagy összegeket kapok, de ha megnézem azt, hogy mire költünk, mi mennyibe kerül, mennyit tudunk arányaiban félretenni, akkor az jön ki hogy nem igazán vagyunk itt jobb helyzetben, mint otthon. És mi iszonyatosan spórolunk a többiekhez képest. A fizetés nagyon nagy része elmegy a lakbérre, mert a lakhatás elképesztően drága ebben a régióban, és mi szerencsések vagyunk, mert nekünk nem kell diákhitelt fizetni. Mi alsó középkategóriás fizetést kapunk itt, és ebből sose tudnánk összegyűjteni ketten annyi pénzt, hogy akár egy lakásra letegyük a foglalót, és utána 30 évre eladósodjunk, vagy hogy akár csak egy gyereket felneveljünk, de autót sem tartunk fenn, megpróbáljuk kihúzni itt az elég romokban álló tömegközlekedéssel.

Társadalmi különbségek: Elképesztően nagy az egyenlőtlenség. Rengeteg a gazdag, de rengeteg a szegény is, és sokkal nagyobb különbségeket lát az ember, mint otthon. Bennem például sokkal nagyobb frusztráció van itt amiatt, mert tudom, hogy nem keresünk itt olyan jól. Egyszerűen azért, mert sokkal nagyobb vagyonokat látok magam körül, és ott van az álságos rongyrázás, amibe pedig mi nem akarunk beszállni. Sok a jól kereső ügyvéd, IT-s, kormányzati alkalmazott, a mi korosztályunkban is, menő lakásokat bérelnek iszonyat pénzekért, és csak arról tudnak beszélni, hogy legutóbb melyik étteremben ettek. Ez meg nem a mi világunk. De ha pár utcával arrébb sétálunk, akkor egyszerűen megváltozik minden, lerobbant házak, leépült emberek, kilátástalanság, nyomor. És itt nincs ingyenes egészségügy, oktatás, nyugdíj, GYES, munkanélküli segély, egészen magadra vagy hagyva. A 70-es évek óta az amerikai emberek reáljövedelme nemigen változott, emiatt polarizálódik nagyon az amerikai társadalom (érdemes figyelemmel kísérni az előválasztási csatározásokat), ráadásul a fiatal generáció tagjai rosszabbul élnek, mint anno a szüleik. Miközben a GDP nő. Csak ez a pénz eltűnik a felső 1% kezében:

inequality-p25_averagehouseholdincom

És mi még egy alapvetően gazdag régióban lakunk. Nem volt szerencsénk még eljutni a messzi Dél gyapottermelő mélyébe, vagy Detroit összeomlott iparú világába, de találkoztunk már többekkel, akik ilyen helyekről menekültek ide, és semmi pénzért nem mennének vissza az ottani középkori állapotokba. Több jól informált, sokat utazott barátunk is mondta már, hogy az USA igazából egy rohadt gazdag, de amúgy 3. világbeli ország.

Egészségügy: Itt nincs egy nagy, mindenki átölelő társadalombiztosítás, mindenkinek magának kell fizetnie a magánbiztosítóknak. A legszegényebbeknek és bizonyos nyugdíjasoknak jár valami alapvető állami szolgáltatás, de ezt próbálják a republikánusok szétverni, mert igenis senki se fizesse más lecsúszott ember ellátását, húzza ki magát mindenki egyedül a mocsárból. A szerencsésebbeknek fizeti a munkahelyük a biztosítását, T-nek a munkahelye ráadásul olyat fizet, amibe a családtag is beletartozik. Csak így tudtam például elfogadni C állásajánlatát, mert ő például nem fizetne, mi pedig nem engedhetnénk meg magunknak azt, hogy sajátot fizessünk. Az árak pedig teljesen elszálltak. Átlagosan egy főre úgy évente 5000 dollárba kerül a biztosítás (1,4 millió Ft), de ez korántsem fedez mindent, legalább még egy 1000-est rá kell fizeti különböző vizitdíjakra, extra vizsgálatokra, gyógyszerekre. A szemmel és foggal kapcsolatos eljárásokra pedig külön biztosítás vonatkozik, tehát az még erre jön rá. A két legjobban fizetett szakma az országban az orvosoké és a gyógyszerészeké, elképesztő összegeket tesznek zsebre. És az tök jó, hogy itt nem halnak éhen az orvosok, de itt átestek teljesen a ló túloldalára. Még mindig kb. 45 millió embernek nincs semmiféle biztosítása Amerikában, akiket ha valami baj ér, egy életre eladósodnak, vagy egyszerűen sokkal korábban halnak. Nem véletlen, hogy az USA-ban a születéskor várható átlagos élettartam az OECD átlag alatt van, 79 évvel Nauru és Costa Rica szintjén. Az már csak Magyarországot minősíti, hogy mi 75 évvel a béka segge alatt vagyunk, főleg a többi európai országhoz képest. Két példa jut még  az eszembe, amiket az elmúlt hetekben hallottam: 1. C gyereke influenzás lett, az egyszerű gyerekgyógyszer 200 dollárba (56000 Ft) került úgy, hogy van jó biztosításuk. 2. A templomban egy nyugdíjas néni végig az állami szektorban dolgozott, ezért nyugdíjasként jár neki egy egész normális biztosítás. (Már ennek hallatán is sokan tátott szájjal néztek, hogy ez milyen fantasztikus. Én meg tátott szájjal néztem, hogy mennyire gáz, hogy mások ezen álmélkodnak). De most megcsináltatta a fogait rendesen, hogy tudjon rágni, amit ez a biztosítása nem fedez, ezért 40000 dollárral tartozik (11 millió Ft).

Oktatás: Ebben is szétválik nagyon Amerika. Az alap- és középfokú oktatás ingyenes, viszont nagyon alacsony színvonalú. De létezik pár gazdag környék, ahol jó az oktatás, viszont csak az ottani lakosok járhatnak oda, ezért mindenki megpróbál oda költözni. Virginiában például van pár ilyen DC mellett, volt C-nek olyan ügyfele, aki csak amiatt akart havi másfél millió Ft-nak megfelelő összegért valahol házat bérelni, hogy be tudja íratni a gyerekeit az ottani suliba. De nagyon kevés ilyen környék van. Akinek van sok pénze, az emiatt a magániskolákat választja. Ezek tényleg magas színvonalúak, hosszú kiválasztáson mennek keresztül a gyerekek, a tanárok tényleg nagyon foglalkoznak velük. Nem standardizált oktatás folyik, hanem figyelik, hogy miben ügyes a gyerek, mi érdekli, és abban fejlesztik. Átlagosan 10000 dollárba kerül egy év (2,8 millió Ft), de DC környékén persze menőbbek vannak, a kvéker iskolába, ahova például Obama lányai járnak 37000 dollár az éves tandíj (több mint 10 millió Ft). És ha van több gyereked… Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy Amerikában a gazdagok már nem azzal hivalkodnak, hogy mekkora a házuk, hány autójuk van, hanem azzal, hogy hány gyereket tudnak felnevelni, mert annyira sokba kerül az, hogy tényleg normális gyereket tudj faragni ebben az országban. A felsőoktatás viszont magas színvonalú, a világ legjobb egyetemei Amerikában vannak. De ezek persze szintén irgalmatlan összegbe kerülnek, bár különböző ösztöndíjak elérhetőek a legtehetségesebbek számára. Amúgy alapvetően nincs ingyenes egyetem, még az állami egyetemek is évi kb. 10000-20000 dollárba kerülnek (2,5-5,5 millió Ft), a magánegyetemek pedig ennek a többszörösébe. Ezért a felelősségteljesebb szülők igen hamar elkezdenek félretenni a gyerek oktatására, de még így is valószínűleg kelleni fog a diákhitel. A 2015-ben végzett diákok átlagosan 35000 dollár adóssággal (9,6 millió Ft) kezdtek neki az életüknek.

És itt akkor végiggondolhatja az ember, hogy oké, lehet, hogy forintban átszámolva jól keres az amerikai, keveset kell adóznia, de emellett fizetnie kell a lakáshitelt, az egészségügyi ellátását, nyugdíjra is félre kell tennie, és ha a gyerekeinek szép jövőt akar, akkor rengeteg megy majd el a tandíjra is. Ezért is közrejátszik abban, hogy évente csak a lakosság 5%-a utazik a tengeren túlra például, az amerikaiak több mint felének pedig útlevele sincs.

Megint csak egy bejegyzésbe akartam minden leírni, de persze pár sor után rájöttem, hogy legalább három bejegyzésen át fogok ezekről a dolgokról elmélkedni. A következő bejegyzésben kicsit a puhább faktorokról szeretnék elmélkedni, mint közlekedés, kultúra, közbiztonság, munkaidő stb.

A fentiek alapján azt hiheti a kedves olvasó, hogy a pokol bugyraiba jutottunk, és felteheti a kérdést, hogy miért nem menekülünk haza? Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert van munkánk, nincs adósságunk, fizetik az egészségbiztosításunkat, és az ország egyik legkulturáltabb részében élünk. Egy átlag amerikai jobban él, mint egy átlag magyar. De nem él jobban, mint egy átlag osztrák. És mégis, van egy csomó minden, amiben Amerika kimagaslik, és ami miatt jó érzéssel töltünk el még itt 2 évet. Ezekről pedig majd a sorozat 3. részében elmélkedek.

 

Reklámok

2 thoughts on “Kolbászból van itt a kerítés? I.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s