1

Eltelt az első egy évünk itt, múlt héten megvolt a jubileum. Hamarosan beelőzi Amerika Kínát, mint az a hely, ahol a legtöbb időt töltöttem külföldön. Ki gondolta volna. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyszerre tűnik nagyon rövidnek, gyorsnak az elmúlt 1 év, és egyszerre tűnnek az otthon töltött utolsó napjaink, az itteni első lépéseink valami távoli ősidő emlékeinek. A párhuzamos dimenziók már csak így működnek.

Tegnap úgy “ültük meg” az évfordulót, hogy elmentünk az első Amerikában töltött napunk főbb helyszíneire nosztalgiázni, visszanézni arra, hogy honnan indultunk, és hová jutottunk. Így elmetróztunk Virginia végtelen messzeségébe a kis szeles viskóhoz, ahol két hetet töltöttünk, majd beültünk abba a szupermarketbe laptoppal, ahol az első délelőttünket töltöttük, mert a szállásunkon elment a net, és nekünk lakásokat kellett keresnünk, és ehhez találkozókat lefixálnunk. Vittünk laptopot, de egészen más hangulatban keresgéltünk. Nem totális létbizonytalanságban, hogy “úristen, hol fogunk mi lakni, és hogy nem fogunk éhen halni ilyen árak mellett”, hanem jó érzéssel, mert szállásokat keresgéltünk áprilisi philadelphiai kiruccanásunkra (ami amúgy egyáltalán nem egy távoli és egzotikus dolog, itt van egy köpésre, és egy hétvégéből fog állni. Csak ha az ember Amerikában él, ahol nem létezik az alapszabadság fogalma, és ha valamennyi napot kapunk, azt pedig Magyarországon töltjük, úgy már másfél nem DC-ben töltött nap is hatalmas kalandnak számít.) Felkerestük aztán azt a McDonald’s-ot, amibe először beültünk egy eléggé lerobbant környéken, és tágra nyílt szemmel néztük a különösebbnél különösebb embereket, hogy hová is csöppentünk. Most is ugyanolyan tágra nyílt a szemünk, mert DC nagyon szegregált, és nem sűrűn tesszük be a lábunkat fekete környékekre. Ne értse senki se félre, nem azért nem tesszük be a lábunkat, mert utáljuk, hanem mert egyszerűen nem visz arra semmi dolgunk, az élettereink teljesen máshol alakultak ki.

Jó visszanézni arra, hogy mennyire más lett a helyzetünk, mint amikor megérkeztünk ebbe az országba, otthon, közösség és munka nélkül. És a legjobb az, hogy igazából meglepően gyorsan sikerült magunk köré felépíteni egy életet. Három hónap alatt eljutottunk odáig, hogy lett egy otthonunk, mindkettőnknek munkája, és több irányból új barátok, ismerősök és egyéb emberek. Az első egy év következő hónapjai igazából arról szóltak, hogy ezeket felhasználva még jobban megszilárdítsuk magunkat itt. Persze azért pont ne annyira, hogy ne akarjunk aztán hazamenni, amikor eljön annak az ideje. De erről majd 1-2 év múlva…

Lakhely fronton nem történt változás, meghosszabbítottuk egy évvel a szerződésünket. Kicsit nézelődtünk előtte, hogy nem tudnánk-e beljebb költözni a városba, ahol van valami élet és velünk egykorú emberek, de már egy picivel beljebb is olyan elképesztően pofátlanok az árak, hogy igen hamar letettünk erről.

Munka területén minden változatlan. T-nek nem is változhat, mert az ő munkájához kapcsolódik a vízum. Én pedig továbbra is C-nél. Vannak jó és érdekes napok, amikor élvezem, és vannak unalmasabb napok, amikor arról merengek, hogy csinálhatnék valami sokkal jobbat is, nem érzem, hogy ki lennének használva a kapacitásaim. De nem ugrálok máshova, mert nem is nagyon tudnék, senki sem akar felvenni valakit 1-2 évre, az is csoda volt, hogy C nyitott volt erre. És igazából teljesen jó dolgom van, csak ilyen Maslow piramisának 5. szintbeli problémáim vannak, hogy önmegvalósítás, mihez akarok kezdeni az élettel, biztos minden csoporttársam szuper sikeres, én meg sokszor milyen béna és egyszerű dolgokat csinálok csak (persze kérdés, hogy mi a siker?) stbstb.

Barátság területén pedig szintén nem állunk rosszul, van több kapcsolatunk különböző irányokból, akikhez bármikor tudunk fordulni, programokat szervezni, és minket is gyakran hívnak ide-oda. Aktivitásban egész hasonló a barátkozási életünk, mint otthon, de olyan mélységbe, olyan egymást megértő szintig sosem fogunk tudni eljutni, mint otthon, mert ez egy más kultúra.

Úgyhogy itt áll előttünk még 1-2 év, amit szépen végig kell még itt csinálnunk. Erősek nagyon az alapok, reméljük egy így is marad, és gyorsan elperegnek majd a napok. A nagy idei projektem az, hogy próbáljam megszeretni DC-t. Ennek a problémája akkor hasított a legjobban belém, amikor visszaértünk Budapestről, és nagyon nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire nem érzek semmit ez iránt a város iránt. Pedig van itt egy csomó jó dolog, szép dolgok, kultúra, emberek, Amerika egyik legszebb és legizgalmasabb városa ez, de hiába, Kína bármelyik járási székhelye fel tudná venni vele a versenyt izgalomban. Úgyhogy most megpróbálok, megpróbálunk olyan dolgokat csinálni, amik jobban a város részévé tehetnek minket. Ez alapvetően a kultúrafogyasztásból áll. Korábban nemigen csináltunk semmi ilyet az ingyenes múzeumokon kívül, mert minden eléggé drága, és nem is igen tudtuk, hogy mit hol kell keresni. Az elmúlt két hónapban viszont már voltunk többször moziban, kiállításon, koncerten, itt a jó idő, tudunk többet kimozdulni, úgyhogy próbálkozunk. Olyan érzelmeim sosem lesznek ehhez a városhoz, mint amik Budapesthez kötnek (Wuhant is imádtam), de egy kellemesen langyos barátság és együttélés talán lassan kialakulóban van.

 

(Azt észrevehették az olvasók, hogy megritkultak a blogbejegyzéseink. Ez nem azért van, mert elfeledkeztünk a blogról, elfeledkeztünk az otthoniakról. Egyszerűen technikaiak az okok: még várhatóan egy-két évet itt leszünk, és nincs olyan végtelen mennyiségű téma a tarsolyunkban, amiről írni tudnánk. Ezért vettük lassabbra a tempót, hogy ne fogyjunk ki olyan hamar. Úgyhogy ha bármi érdekel titeket, kérdezzetek bátran, hátha megér majd egy blogbejegyzést, és így lesz plusz egy írnivalónk!)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s