Csörcs 2.

Egyszer régen I már írt a templomról, ahová járunk, ehhez teszem most hozzá én is a magamét, miközben mesélek kicsit az azóta történt fejleményekről.

Kezdjük a végén. A múlt hétvégét az óceánparton, Rehoboth Beachen töltöttük (itt, ha valakit érdekel), huszonpár fiatal felnőttel együtt a templomból. Ez a hétvégi elvonulás egy hosszabb projektnek volt a lezárása, amire pályázaton nyert pénzt a gyülekezet, és nagyjából azt próbálta meg körvonalazni, hogy mit jelent a fiatal felnőttek számára a gyülekezethez tartozás, milyen pontokon és hogyan kapcsolódnak a templomhoz/egyházhoz/hithez. Ez persze elég homályos megfogalmazás, és valóban, egészen tág volt az értemezési tartomány, sok minden belefért. A tengerparti kiruccanás előtt volt múzeumlátogatás, hangépítés, művészeti projekt, “worship planning” (nagyjából az istentiszteletek tematikájának megtervezése) és fotós kihívás is.

img_20160221_094449630.jpg
Óceánparti csoportszelfi

Az elején nem igazán értettem, hogy mi is lenne itt a lényeg, és nem voltam ezzel egyedül, I és mások is így voltak vele. De aztán a végére valamennyire kikristályosodott egy közös nevező arról, hogy mi (lenne) a helye, szerepe, funkciója a gyülekezeti közösségnek. Valami ilyesmi: egy olyan közeg (tér és idő, struktúra) megteremtése, ami lehetővé teszi és ösztönzi az embert arra, hogy megnyíljon, megossza a saját vívódásait, kérdéseit, akár problémáit. És az volt a jó ebben a projektben, hogy ez valamennyire meg is valósult, nagyon sok résztvevő mesélt magáról (pl. I is elmesélt egy történetet egyik vasárnap), lehetett művészkedni (minden vasárnapra új installáció készült a heti témának megfelelően), vagy csak műkedvelősködni (én pl. voltam egy rendhagyó tárlatvezetésen, ahol többet tudtunk meg egymásról, mint a műalkotásokról), a fotós projektben minden nap ugyanabban az időpontban kellett kattintani és megosztani a többiekkel instagramon, stb., stb. A lényeg, hogy egy csomó különböző módon lehetett részesévé válni valami nagyobb egésznek.

img_20151210_193611931.jpg
Paul Klee: Faiskola (a múzeumban ezt a képet választottam mint ami leginkább “én” vagyok)

I már nagyon jól leírta a korábbi posztban, hogy miért szerettük meg a Zarándokok templomát (Church of the Pilgrims), de azt említette a végén, hogy azért barátaink még nincsenek ott. Nos, ez nagyjából igaz továbbra is, ha a barátság otthoni fogalmai szerint nézzük. De közben már rájöttünk, hogy kár lenne az otthon megszokottat várni az itteni kapcsolatainktól (erről itt írtunk bővebben), amerikai mércével mérve pedig már egész jól betagozódtunk. Legalább is szerintem, ebben I-vel kicsit eltér a véleményünk. De nekem például a tengerparti hétvége ebben segített sokat, hogy volt tér és idő egy kicsit jobban megismerni egymást. Ez olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik, de aki ismer, az talán tudja, hogy nekem mennyire nem az.

 

Reklámok

One thought on “Csörcs 2.

  1. Tóth Lászlóné 2016-06-12 / 04:55

    “De nekem például a tengerparti hétvége ebben segített sokat, hogy volt tér és idő egy kicsit jobban megismerni egymást. Ez olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik, de aki ismer, az talán tudja, hogy nekem mennyire nem az.” – ennek a mondatnak nagyon de nagyon örültem, mert ez meghatározó lehet a további ott töltött időnek. Jujj, de jó!!! Főleg azért, mert ezt majd itthon is gyakorolhatod, hiszen ez a szemlélet ‘hazahozható’!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s