Egyéb kis furcsaságok

Bár messziről azt lehet hinni, hogy Amerika sokban hasonlít bármelyik nyugat-európai országhoz, már többször írtunk arról (itt, itt és itt), hogy milyen meglepő és eszement dolgokban tudnak teljesen különbözni akár az egész világtól. És ez sokat segít abban, hogy mindig egy párhuzamos univerzumban érezzük magunkat. Következzék további négy.

A dátum: Ugyebár a magyarok és egy pár ázsiai ország írja a lehető leglogikusabb sorrendben a dátumokat: év-hónap-nap. A nagyobb csoporttól a kisebb fele. Kínában mindig otthonosan éreztem magam ezzel a logikával, így írták a dátumokat és a neveket is. Aztán van a Föld 90%-a által használt fordított verzió: nap-hónap-év. Ebben is van kis logika, bár én nem szeretem, nekem mindig nehezen jön a számra egy dátum kimondásakor először a nap száma. És például számítógépben fájlok dátumozásánál teljesen értelmetlen ez a sorrend, mert a sorbarendezésnél teljesen elkever mindent. Ezért jobb természetesen a magyar. Na már most az amerikaiak felkavarták az egészet, és egy harmadik változatot használnak: hónap-nap-év. Teljesen logikátlan, és mégis, én ezt sokkal jobban szeretem, mint a nyugat-európai változatot. Mert a legtöbb esetben mi magyarok is csak a hónap-napot mondjuk, így Amerikában is igazából ugyanúgy kell mondanom, mint otthon. Február 9. Nem azt, hogy a kilencedik napja februárnak. Ez gondot ott jelent, hogy amikor azt látja az ember egy angol nyelvű szövegen, hogy 03.04.15, és nem tudja, hogy ez most Amerikából származik-e vagy éppen egy svéd tudós tollából, akkor ez lehet március 4. és április 3. is. És semmi sem segít abban, hogy kitaláljuk a helyeset. Az meg szintén nem segít, hogy Amerikában ez a verzió a 80-as években terjedt el, tehát egy csomó régi dokumentumban még a nap-hónap-év sorrend használt. És egy rakás egyéb környezetben is, például a katonaságban, nagyon hivatalos dokumentumokban, nemzetközi környezetre szánt iratokban (útlevél, vízum), úgyhogy ember legyen a talpán, aki az egészben rendet tud tenni. Éljen Amerika!

A hét: Amikor az ember 30 éven át úgy éli le az életét, hogy a hét első napja a hétfő, akkor eléggé nagy pofánvágás, amikor eljut egy olyan országba, ahol a hét első napja a vasárnap. És én ezt korábban nem is tudtam Amerikáról! Igen, Amerika igaz keresztény módra a vasárnapot tartja a hét első napjának (otthon is nagyon szent keresztény körökben szokás néha ezt mondani, de amúgy a gyakorlati nyelvhasználatba nem kerül ez bele). Így néz ki egy amerikai naptár:

naptarNekem ma kedd van, ami a hét második napja az én fejemben, de az amerikai naptárban ez a harmadik helyen vigyorog. Amerikai naptárban számolva a napokat nagyon könnyen el lehet számolni a dolgokat. Szerencsére a telefonon ez állítható. Ez egy kényelmetlenség, de a nyelvhasználatban is félre vannak egy nappal csúszva. Amikor ők szombaton a jövő vasárnapról beszélnek, akkor ők nem 8 nappal későbbre, hanem a másnapra gondolnak. Amikor én vasárnap azt mondom, hogy jövő szerdán, akkor az nekik nem 3 nap múlva lesz, hanem 10. Ebbe állandóan belezavarodok, amikor találkozókat egyeztetek,  és még bele is fogok. Ja, de a hétVÉGE azért a szombat és a vasárnap itt is.  Éljen Amerika!

Óra: A világon csaknem mindegyik ország képes arra, hogy 24 órában számolja az órákat, és egyértelmű legyen, hogy 17:00 az délután 5, hajnali fél 1 pedig 0:30. Az amerikaiak erre a mutatványra nem képesek, ők kétszer 12 órára osztják fel írásban is a napot. Csak hogy meg kell különböztetni, hogy délelőttről vagy délutánról van szó, ezért dél előtt odaillesztik, hogy “am”, dél után pedig, hogy “pm”. Ami zavar, hogy a 0:30-at is emiatt úgy írják, hogy 12:30am, és ilyenkor mindig végig kell gondolnom, hogy miről is van szó. Az egész amúgy könnyen átvehető, mert magyarul a beszélt nyelvben én sem tizenkilenc órakor találkozom a barátaimmal, hanem este 7-kor. De írásban erre külön kitérni kicsit gyerekes, és az is, hogy egy átlag amerikai nem is tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy 17:00. Kivéve a katonák, ők ezt szeretik, csak ők meg ezt úgy mondják ki, hogy ezerhétszázkor. Éljen Amerika!

Papír: Van a világ, ahol ha kapsz egy A4-es papírt, akkor azt bármelyik mappába be tudod tenni, le tudod fűzni, tudsz rá nyomtatni. És van Amerika, ahol a világ minden országa által használt és elismert logikus papírméretek helyett teljesen más méretű papírokat használnak. Amikor a vízum intézéséhez megkaptuk Amerikából a papírjainkat, akkor nem tudtuk rendesen betenni egy bugyiba vagy dossziéba, mert összegyűrődött az egész. Két gyakran használt méret van, az egyik az úgynevezett “letter”, levélpapírméret (itt nincs levelezőlap méretű boríték, csak francia, minden lapot háromba hajtanak). Ez hasonlít az A4-hez, de kicsit szélesebb, magasságában pedig kicsit rövidebb. A másik népszerű méret a “legal”, ami egy megnyúlt letternek felel meg, és jogi szövegeket szeretnek rányomtatni. Semmi értelme sincs, csak annyi, hogy még több külön méretű dossziét lehet gyártani az amerikai piacra. Éljen Amerika!

papir

Advertisements

4 thoughts on “Egyéb kis furcsaságok

  1. akos 2016-02-10 / 03:12

    Nagyon vicces lett a poszt 😀

    Kedvelés

    • Tóth Lászlóné 2016-02-10 / 04:47

      Hogy milyen csodadolgokkal kell megküzdenetek az egyéb furcsaságok mellett? Na, de én azért nem aggódom két ilyen szuper-intelligens emberkénél, Akik ennél sokkal magasabb röptű dolgokban is meglehetősen hamar ‘akklimatizálódnak’. Szóval, ezek is menni fognak – én biztos vagyok benne…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s