New York, New York

Nemrég megjelent egy újabb lila paca itt jobboldalt a térképen. Ez a paca hivatott jelezni, hogy már jártunk New York államban. Ugyanis itt az USA-ban két hete volt egy hosszúhétvége (Columbus Day), és mi ezt kihasználva felbuszoztunk a Nagy Almába 3 napra.

New York az New York. Tényleg semmihez sem hasonlítható, és elég nehéz megragadni akár írásban, akár képekkel a hangulatát. De azért teszek egy próbát.

New York elképesztő fordulatszámon pörög, éjjel-nappal. Nincs igazán olyan, hogy csúcsidő, mert az utcán/járdán/metróban/parkban/akárhol mindig sokan vannak. DC viszonylagos unalma után nagyon jól esett nekünk megmártózni a nyüzsgésben, de azért hazafelé buszozva már arról beszéltünk, hogy hosszú távon mennyire fárasztó lehet ott élni. És meglepő módon felerősítette a honvágyunkat, mert bár New Yorkhoz nyilván nem mérhető, azért Budapest DC-hez képest mégis csak egy nyüzsgő város.

Külön már mindketten voltunk New Yorkban korábban, 1 ill. 2×1 napot, akkor a kötelező turistalátványosságok egy részét (pl. Empire State Building) már kipipáltuk. A mostani 3 napban az volt a célunk, hogy a város hangulatát megérezzük kicsit. Így hát nem is nagyon csináltunk mást, mint hogy nagyokat sétáltunk meg metróztunk.

A teljesség igénye nélkül:

  • átsétáltunk a Brooklyn hídon, ahol iszonyatos tömeg volt és kész szerencse, hogy nem ütöttek el a száguldozó biciklisek
  • ettünk kínai tésztalevest Chinatownban, és közben figyeltük, ahogy a szemközti zsinagóga lépcsőjén ülő fekete rasztahajú srác a rabbival beszélget
  • belekeveredtünk egy utcai parádéba, amit a helyi tajvani származásúak rendeztek a nemzeti ünnepük tiszteletére
  • meglestük a vasárnap délelőtt templomba igyekvő fekete családokat Harlem utcáin
  • átsétáltunk a Central Park-on hosszában, közben üldögéltünk a szép őszi napsütésben, tóban úszkáló ékszerteknősöket néztünk, perecet ettünk, meg ilyenek
  • megnéztük a World Trade Center emlékhelyet
  • átkompoztunk Staten Island-re, közben megcsodáltuk Manhattan felhőkarcolós látképét és a Szabadság-szobrot világosban, majd visszafelé sötétben is
  • lerobbant alattunk egy helyi busz Staten Island közepén (ami egyébként olyan, mintha Rózsadombot és Pécelt összegyúrták volna: egy gazdag, de álmos előváros)
  • vettünk Milka csokit egy bolgár kisboltban Queensben, tejkaramellát egy lengyel boltban Brooklyn hipszter negyedében
  • reggeliztünk sajtos-sonkás pitét egy görög kajaboltban és ebédeltünk helyben összedobott szendvicset egy brooklyni deliben

Ami leginkább megfogott minket, hogy ahogy sétáltunk, sosem tudtuk, hogy legközelebb milyen ember jön szembe. És itt nem csak a bőrszínre, származásra gondolok (arra is), hanem nagyjából minden másra is. Az volt a benyomásunk, hogy itt úgy élnek együtt nagyon különböző hátterű, vallású, öltözködési stílusú, anyagi helyzetű, stb. emberek, mintha mi sem lenne természetesebb ennél a koncentrált sokszínűségnél. Valahogy harapni lehetett egymás elfogadását a levegőben. Nyilván nem ilyen egyszerű a képlet, és ha több időt töltünk majd ott (mert hogy visszamegyünk még, az biztos), biztosan árnyalódik majd ez a kép, de mégis jó volt ezt beszippantani egy kicsit.

És akkor a végére pár kép, csak úgy ömlesztve:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s