Komparatív klimatológia

Múlt szerda hajnalban a hőmérő 72 fokot mutatott. Aztán alig két nappal később, péntek délután 52 fok volt a délutáni csúcshőmérséklet. Jó-jó, tudom, az USA-n kívül senkinek nem mondanak semmit ezek a számok. (Hát ilyen sanyarú sorsunk van lenne itt, ha mondjuk a tévében néznénk az időjárást, és nem a neten, ahol könnyen átszámolhatjuk a F-et C-ra, csak ki kell vonni belőle 32-t és elosztani 9/5-del egy kattintással átválthatunk Celsiusra.) Segítek: 72=22 és 52=11.

Oké-oké, de mi ebben olyan különös? Otthon nem ritka az ilyen hirtelen lehűlés, elég hozzá egy közepesen erős hidegfront északnyugat felől. Itt is előfordulnak ilyenek, ezt a hideget is egy északnyugati front okozta. A különbség az, hogy ehhez hasonló itt legutóbb június elején volt.

napimaxok
Budapesti (kék) és washingtoni (sárga) napi csúcshőmérsékletek idén. Forrás: weatherunderground.com, mindkét városban a lakásunkhoz legközelebbi mérőpont

Amikor megérkeztünk DC-be márciusban, még hófoltok fogadtak minket (megtekinthetők az első bejegyzések képein), de aztán hamar elkezdett melegedni az idő, áprilisban már nem volt ritka a 20-25 fok sem. Ekkoriban mondta a főnök egyszer, hogy DC-ben a tavasz egy hétvégére esik általában, valamikor áprilisban (ekkortájt virágzanak a híres cseresznyefák is), és aztán rögtön jön a hosszú, meleg nyár. Ez így is lett, ha megnézitek a sárga vonalat a fenti ábrán, május elején beállt 30 fok környékére, és ugyan eleinte volt még egy-két V-alakú lehűlés, de júniustól már azok is elmaradoztak.

Megállt az idő. Augusztusra már úgy éreztük, mintha mindig is nyár lett volna, amióta itt vagyunk. Minden nap ugyanaz: 30 fok és délután jó eséllyel egy felhőszakadás. De ez a 30 fok nem az otthoni 30 fok ám, hanem az a jó párás fajta, ami szó szerint megcsapja az embert, amikor az agyonlégkondizott lakásból/laborból/metróból kilép a szabadba. És itt elérkeztünk egy alapvető különbséghez köztem és I között: én ugyanis az emberiség azon 99%-ához tartozom, aki nem igazán kedveli a párás meleget. Sosem értettem, mi a jó abban, ha az ember szinte már a levegővételtől is megizzad. Velem szemben I azt a törpe kisebbséget erősíti, akiknek érthetetlen módon minél melegebb és minél párásabb, annál jobb. Na, az ilyen embereknek kifejezetten ajánlott az USA délkeleti része, egészen fel DC-ig. Én meg kezdek megértő lenni a légkondi intézményével szemben. Bár továbbra is erős túlzásnak gondolom, amit az amcsik művelnek (pl. a laborban rendszeresítenem kellett egy kardigánt, hogy ne fagyjak meg), de azt hiszem, kezdem érteni, honnan ered a légkondimániájuk.

A jó tudós számára persze egy mérés nem mérés, úgyhogy ne csak az idei értékeket nézzük, hasonlítsuk össze az éghajlati adatokat is (amik egyébként 30 éves átlagok).

klimograf
Budapest (kék) és Washington (sárga) éghajlati jellemzői. Adatok forrása: OMSZ és National Weather Service

Ezekből az látszik, hogy Washington mindenben előzi Budapestet. Minden hónapban magasabb az átlaghőmérséklet, bár nyáron és ősszel jóval nagyobb a különbség, mint télen és tavasszal. Ez nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy DC jóval délebbre van (Lisszabonnal vagyunk egy magasságban!). Inkább az a furcsa, hogy ez a nyári, sokkal magasabb átlag úgy jön ki, hogy igazából itt se gyakran fordul elő 35 foknál melegebb. Hogy ez mitől van? Egyrészt a már emlegetett monotonitás, a hidegfrontok hiánya (pontosabban gyengesége) miatt. Másrészt, és ez nem látszik az ábrán, az éjszakai hőmérsékletből adódik. A magas páratartalom miatt éjjel kevésbé hűl le a levegő, gyakori a 25 fok körüli hajnali minimum. Még egy érv a légkondi mellett: nagyban segítheti az esti elalvást, ha túl meleg van. Szeptemberben, amikor megjelennek a hűvösebb hajnalok, annak szokás örülni errefelé, hogy végre lehet nyitott ablaknál aludni. Mi egyébként keményen ellenálltunk a légkondi-trendnek, és csak néhányszor kapcsoltuk be, amikor már tényleg muszáj volt.

tipikus felhőszakadás - ez épp ma este volt
tipikus felhőszakadás – ez épp ma este volt

A másik szembetűnő különbség az éghajlati ábrán, hogy itt sokkal-sokkal-sokkal több eső esik. Nyilván nem véletlenül nedves szubtrópusi az éghajlat neve. Az eső jelentős része felhőszakadás útján éri el a talajt, de az otthoniakhoz képest kicsit máshogy kell elképzelni ezeket a viharokat. Az egyik, hogy általában sokkal hosszabbak. Otthon egy felhőszakadás negyed-fél óra, aztán esetleg még követi csendesebb eső. Itt simán esik egy órán át intenzíven, vagy akár tovább is. A másik különbség, ami nekem a legfurcsább, hogy ezek a viharok nem járnak együtt lehűléssel. Leszakad az ég, és közben ugyanolyan meleg marad a levegő, vagy akár még melegszik is (a viharoknak egy jelentős része délről, a Mexikói-öböl felől jön).

A poszt elején emlegetett múlt heti lehűlés egyébként átmenetinek bizonyult, és azóta visszatért a kellemes, 20-25 fokos meleg, szóval panaszra egyelőre nincs okunk. Aztán hogy mit hoz a tél, azt majd meglátjuk. Ígérem, arról is beszámolunk majd!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s