Városi vadon

Amikor először jártam Amerikában sok-sok évvel ezelőtt, nagyon tetszett az, hogy a természet, az állatvilág itt mennyire elérhető közelségben van. Európában a rengeteg ember pár ezer év alatt szépen levadászott mindent, a városokban a patkány és a galamb, az erdőkben pedig pár vaddisznó az, ami megmaradt.

Itt egyáltalán nem meglepő az, hogy kirándulás közben medvével fut össze az ember (pár hete megtörtént velem is), vagy hogy a városi arborétum felét lezárják, mert egy sascsalád épp ott kezdte felnevelni az idei fiókákat. De medvék, sasok, farkasok mellett még sok olyan élőlénnyel találkozik a város közepén is az ember, ami otthon elképzelhetetlen lenne.

Úgyhogy kezdjük is a legevidensebbel, a mókusokkal. Amerikában a mókusok olyanok kis túlzással, mint otthon a verebek. A járda közepén szaladgálnak, és séta közben hallja az ember, ahogy ropogtatják a magvaikat a fák tetején. És itt sok autósnak nem csak a madárszarral, hanem a mókusszarral is számolnia kell, amikor reggel épp beülne az autójába. Mi szeretjük őket, mert nagyon aranyosak, és még hónapok után is kuriózumnak számítanak európai kis lelkünknek. Amúgy itt a szürke mókusok terjedtek el nagyon, míg az óceán túlpartján a vörös mókusok az őshonosak. Angliában már megjelentek a szürkék, és kezdik kiszorítani a vöröseket, mert sokkal ellenállóbbak. Úgyhogy lehet, hogy lassan egy gonosz szürkemókusinvázió áldozata lesz az európai kontinens is. De ettől még cukik.

168, 179, 252, 0, 0, 486

Aztán itt vannak az őzikék. Okosabb barátaink azt mondták, hogy ezek igazából szarvasok, de nekem minden barna párosujjú erdőlakó patás őz, amelyiknek nincs hatalmas agancsa és nem vaddisznó. Őzekkel nap mint nap találkozom futás közben az erdőszerű parkban, békésen legelésznek a réteken, vagy épp szembe sétálnak az ösvényeken. T munkahelyén, a kampuszon is szép számban laknak. Teljesen békések, nem félnek az emberektől, így többször láttam már, hogy a civilizációban a kertváros egyik tipikus házikójának tipikus gyepén legelészett épp egy őz.

adeerisseena
A képet loptam, de így kell elképzelni.

Aztán hogy a mókusok és őzikék mellett felkerüljön a giccsben a pont az i-re, nyuszik is szaladgálnak mindenfelé. Ezekről nem tudok sok okosat mondani. Amikor először megláttam egyet, akkor azt hittem, hogy épp valaki kiengedte sétálni a házinyulát, de rá kellett jönnöm, hogy ezek olyasmik, mint otthon a kertben kószáló macskák vagy a sünök: itt nyúlcsaládok élnek a kertek alatt. És tényleg röhejes, amikor a mézeskalács házikók tökéletes gyepén nyuszikák szökdécselnek, amikor megyek reggel a munkába.

Említésre méltóak még az ízeltlábúak. Az embernek akkor tűnnek fel a rovarok, ha vagy nagyon ijesztőek, vagy hangosak, vagy nagyon szépek.  Ijesztőekhez még nem volt itt szerencsém. Hangosak viszont annál inkább vannak. Amit én nem bánok, mert imádom a rovarok duruzsolását. Kedvenceim a kabócák, amik számomra mindig is a Dél és Kína hangos szimbólumai voltak. Magyarországon is élnek pár boldogabb helyen, de Budapestre még nem költöztek fel. Itt viszont tudtam, hogy lesznek, ezért már izgatottan vártam, hogy elkezdjenek zajongani. És június vége felé el is kezdték a koncertjüket. Amerikában két nagy csoportja van a kabócáknak. Vannak fajták, amik minden évben kifejlődnek, ezeket lehet most is hallani. Van olyan fajta, amelyik reggel szeret danolászni, van, amelyik a nap közepén. De a legtöbben az estiek vannak. Ahogy kezd lemenni a nap, elkezdenek koncertezni, és egy órán át meg sem állnak. A kabócák másik nagy csoportja az, amik 13 vagy 17 évente bújnak elő, és özönlenek el egyes területeket. Pár éve volt itt ilyen rajzás, de most még évekig nyugi lesz tőlük. (Bár az ország egyes részein pont most van a rajzás, mert földrajzilag eloszlanak ezek a 13-17 évente kifejlődő fajok, ezért minden évben előbukkannak valahol). Így hangzanak este: https://www.youtube.com/watch?v=U3R7TH0-DFQ

Júliustól pedig a kabócák mellett egy újabb koncertező állatka is felvette a vonót, a lombszöcskék. Ők pont akkor kezdenek el zenélni, amikor az esti kabócák befejezik az aznapi zeneművet. Lombszöcskék otthon is vannak, meleg nyári éjszakákon jól hallani, hogy duruzsolnak az esti fák, de itt más fajok élnek más hanggal: http://ifasgallery.ifas.ufl.edu/entnem/walker/buzz/142sl1.wav Ők kitartóak, egész éjjel, hajnalig nyomják.

Ami pedig még kuriózum itt, azok a szentjánosbogarak. Június közepétől kezdtek el rajzani, és még mindig látni egy-egy felvillanó fénypontot az alkonyi sétáinkon. De amikor a tetőzésük volt, akkor a gyepek fölött szinte folytonos volt a villódzás, és az erdei futásaim közben is voltak olyan részek, ahol villogott az erdő.

És ha már valaki megszól, hogy miért nem írok a madarakról, annak ajánlom a 2. blogbejegyzésünket, ennyire tiszteletreméltó helyet foglalnak el. Amúgy sok vörösbegyet láttunk, amikor nem voltak még levelek a fákon.

Hasonlóan fejezhetném be ezt a bejegyzést, mint az előzőt. Nagyon hiányzik minden otthonról, de ezek a kis városi állatkák pedig otthon fognak majd nagyon hiányozni.

Reklámok

One thought on “Városi vadon

  1. Tóth Lászlóné 2015-08-12 / 06:44

    Csodás világ az, ahol ilyen természetes az együttélése nemcsak az emberekkel, hanem az állatokkal is…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s