Mindennapi betevőink

Amikor külföldön vagyok, mindig nagy örömmel megyek be a helyi szupermarketbe, és lelkesen csodálom a különbségeket. Mások az ételek, mások a márkák, más a csomagolás, más az elrendezés. Csomó mindent lehet tanulni egy országról csak abból, hogy mit árulnak a helyi boltban. Úgyhogy most megpróbálok kicsit arról elmélkedni, hogy mi hol próbáljuk beszerezni az elemózsiánkat ebben a furcsa és távoli országban.

Bár Amerika a fogyasztói társadalom fellegvára, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy sok bolt lenne a városokban, sőt. Míg Budapesten minden sarkon van egy Spar, Tesco, Lidl, Aldi, CBA, Coop felváltva, köztük meg kis éjjel-nappalik, itt kábé kerületenként van 1-2 bolt. Nekünk nagy mázlink, hogy 5 percre tőlünk épp van egy, a következő bolt a mi nagy utunkon 20 perc sétára van a belváros irányába. És a belvárosban persze alig van valami. De ami van, az legalább vasárnap is nyitva! Mivel Amerika egy végtelen, autópályákkal átszőtt falu, ezért a boltok is kitelepültek a nagy utak mellé, így gigantikus parkolókkal körbevett nyomasztó mallokban intézi a vásárlást az ország nagy része:

DC-ben, ha elszórtan is, azért vannak szupermarketek. Az itteni piacot alapvetően két lánc uralja: a Safeway és a Giant. Ezek kábé az otthoni Sparnak könyvelhetőek el, és itt is vannak kevésbé menő üzleteik és menőbbek is. A mi szomszédságunkban levő Safeway annyira nem csúcs, voltam sokkal jobbakban is. Létezik a városban egy-két Trader’s Joe, ami az Aldi Nord tulajdonában van, és állítólag jó saját márkás termékeik vannak, meg Aldi Süd (ez van Magyarországon is) is van a városban egy. Aztán más városokban, államokban pedig nem is hallottak a Safewayről vagy a Giantról, ott más láncok uralkodnak, itt valahogy ez a kettő szerezte meg a piacot.

Létezik még egy Whole Foods nevű lánc, ami az amerikaiak bio, organikus, egészséges stb. mániáját lovagolta meg, és lett hatalmas siker az országban. Nagyon menő bolt, ahol elképesztően sok dolgot lehet kapni, elvileg minden bio, és rettentő drága. Úgyhogy ide csak ámuldozni szoktunk járni.

Egy kicsit az árakról. Nagy átlagban körülbelül úgy kétszeresébe kerülnek a dolgok az otthoniaknak. Ez azt jelenti, hogy van sok minden, ami ugyanannyi, de van, ami sokszorosa az otthoninak. De mivel a fizetések itt négy-ötszörösek, ezért az amerikaiak számára jóval kevesebb megy el egy hónapban a háztartás fenntartására. Azért jelenleg a mi életünk fenékig sem tejfel, mivel a lakbér is 4-5-ször több, mint otthon. (DC egy drága város, például Dallasban harmadannyiba kerül egy olyan lakás, amiben mi lakunk.) Jelenleg egy fizetésből élünk, így szinte minden elmegy a lakhatásra és a különböző számlákra. Otthon triviálisnak tartott dolgok, mint beülni egy sörre, moziba menni vagy rendelni egy pizzát számunkra elképzelhetetlen luxusnak számítanak itt. De megtanultunk sok dologban spórolni. Alkoholt alig fogyasztunk, metróval csak végszükség esetén járok, szórakozni nem járunk, kultúrát csak akkor fogyasztunk, ha ingyen van, és elkezdtem konyhatündérkedni, amit élvezek is. Nézzük, hogy éppen mi akciós, mire van kuponunk, és mindig az olcsóbb saját márkásat választjuk. Úgyhogy amíg van tető a fejünk fölött, és kerül étel az asztalra, addig nincs okunk a panaszra, de azért rossz érzés, hogy egy gombóc fagyit sem engedhetünk meg magunknak, és így is épphogy csak kijövünk a hónap végére.

És mit lehet itt kapni egy tipikus szupermarketben? Sok-sok mindent. Azért nincs itt szerintem annyival nagyobb árubőség mint otthon, egyszerűen csak más dolgokat árulnak, valamiben sokkal jobbak, valamiben pedig sokkal gyengécskébbek. Zöldség-gyümölcsben jobbak, rengeteg féle dolog kapható, a felükkel még sosem találkoztam, és minden van az év minden szakában, köszönhetően a kaliforniai és kanadai üvegházaknak. Viszont meglepően drágábbak is sok dologban, egy kiló alma itt kb. 1000 Ft. Ami nekem nagyon hiányzik, hogy nincsenek idénygyümölcsök. Nagy, ízetlenebb kaliforniai epret, szőlőt és dinnyét mindig lehet kapni, de nincs olyan, hogy egyszer csak elárasztja a polcokat az isteni eper és cseresznye. Út mentén, titkos helyi piacokon biztos van itt is ilyen, de egy átlagos boltban nincs. És valaki hozzon nekem Idared almát!!!

Felvágottakban, sajtokban nem valami izgalmas a felhozatal, de tejtermékekben legalább a joghurtot ismerik. Itt most a “görög joghurt” a menő, ami sokkal sűrűbb mint az átlagos otthoni, T nem is szereti őket. De vannak izgalmas ízűek: mangós, mézes, málnás-citromos, ezekkel szeretek próbálkozni. A zsírszegény, kalóriaszegény étrend itt annyira menő, hogy alig kapni rendes tejet, rendes joghurtot, mind csökkentett vagy 0%-os zsírtartalmú.

Én nagy csokievő vagyok, és itt elég sanyarú sorsom van. Amerikában nem alakult ki a csokoládénak kultúrája, alapvetően “candy-nek” tekintik, gyerekeknek való nyalánkságnak. A csokipiacot a Hershey’s márka uralja, amelyik már annyira elment a “minél olcsóbban helyettesítsünk minden csokialapanyagot” irányba, hogy több terméküket már nem is lehet hivatalosan csokinak tekinteni. Van valami furcsa az ízükben és az állagukban. És a kínálat kimerül a tejcsoki és mandulás tejcsoki izgalmában, több fajta nincs is nagyon. Ha pedig elkezdenek kísérletezni, hogy mivel lehetne kombinálni a csokit “hmm, marcipán? joghurt? törökmogyoró? karamell? mazsola?” nem, akkor a kicsit sós mogyoróvajig jutnak, amit tisztességes európai ember nem eszik (oké, látom már a felém repülő köveket…).

Viszont sok dologban jobbak. Van sok mexikói, indiai konyhához kellő termék, hússzószok, rengeteg fagyasztott termék, halak, rákok, sok különleges dolgot össze lehet itt dobni, amilyet otthon elképzelni sem lehetne.

Ami szerintem érdekes, hogy nálunk otthon inkább zacskóban árulják a dolgokat, itt mindent dobozba tesznek.

Azért európaiságunkat néha meg kell élni. Véletlenül belefutottunk egy különleges boltba, ami nincs messze a metrómegállótól, ahol rengeteg európai csodát lehet kapni. Nápolyik, Milka csoki, olasz szalámik, gyulai kolbász (made in the US), marcipán, Irsai Olivér… Ide nagy néha elzarándokolunk, és elképzeljük, hogy miket fogunk itt venni, ha egyszer nekem is lesz munkám. Mert álmodozás nélkül mit ér az élet?

Reklámok

One thought on “Mindennapi betevőink

  1. dolce_vita 2015-06-17 / 09:46

    Jó, hogy nem csak a szépről írtok, hanem a sok nehézségről is.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s