A hely, ahol élünk III. – Hát itt laknak ők

A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy a város egyes részei funkciók szerint különülnek el. Körbejártuk azt a részt, ahol a nevezetességek vannak és azt, ahol az emberek dolgoznak. Nem maradt más a városból, mint az, ahol az emberek laknak. (Ipar nincs a városban, így gyárvidéket nem kell keresni.) A két bekezdéssel lejjebb levő térképen a pici kör jelöli azt, ahol a múltkori bejegyzésemben jártunk. A körön kívül kezdődik az, ahol élnek is emberek, azaz a FALU. Tehát majdnem az egész város…

Két hónappal ezelőtt, amikor ideértünk, teljesen meglepett, hogy mennyire kisvárosias, falusias jelleget ölt a város rögtön, miután kiér az ember az irodaházak világából. Másfél évig készültünk az idejövetelre, és egyáltalán nem ilyennek képzeltem el azt, ahol élni fogunk. Eleinte nagyon furcsa volt, hiányzott a városias hangulat, de mostanra már megszoktam, és szerencsére olyan utcába költöztünk, ahol a városban szinte egyedi módon végig magas házak sorakoznak, és csak a magas házak mögött folytatódik a FALU.

De azért a FALU is többféle jelleget ölt. A piros karika közvetlen közelében fekszenek azok a méregdrága környékek, ahol még található pár szépen megőrzött régi ház, sorház, és az utcaképnek van valamilyen tervezettségre, szépérzékre utaló jellege. Ez a környék kicsit Zugló hangulatú, téglából épült sorházakkal, kicsi kertekkel, nagykövetségekkel. (A bejegyzés összes képét a netről loptam, mivel nem fényképezkedtünk annyit ezeken az utcácskákon). Ezeken a környékeken nagyon kellemes sétálni, de boltokat, üzleteket ne keressen itt az ember. Sok fiatal is lakik erre, szobát vagy alagsori lyukat már annyiért lehet bérelni, amiért mi kijjebb egy rendes lakást tudtunk, de a belvárosiasság csalóka érzetét meg kell fizetni.

Ezután a környék után a FALU tényleg teljesen kertvárossá válik, de kétféle módon, a szerint, hogy piros- vagy kékpöttyös-e a környék. Ugye mindenki emlékszik még a pöttyös térképre? A piros pöttyös részen laknak a fehérek, a kék pöttyös részen pedig a feketék, latin-amerikaiak. A szép virágzó kerteket és mesebeli házikókat mutató fényképeink mind a pirospöttyös részen készültek. Itt a latin-amerikai vendégmunkások szépen gondozzák a kerteket, mindenhol rikítanak az azáleák, és a környékbeli FALUKÖZPONTOK éttermei mindig tele vannak szépen sminkelt hölgyekkel és jól öltözött urakkal.

A kékpöttyös részen már egyáltalán nem ilyen bájosan néz ki a világ. A rendezettség, a kolbászkerítés, az amerikai mesevilág egyik utcáról a másikról véget ér, és kezdődik a való világ, amit a filmekben ritkábban lát az ember. Ez is FALU, de itt a házak kertjeit nem igazán ápolja senki, nincs pénz annyira rendben tartani a házakat, éttermek már nincsenek a környéken. Viszont az utcán nagyobb a pörgés, megjelennek a kis boltocskák, borbélyok, egy másik világba kerül az ember. Húsz évvel ezelőtt életveszélyes volt ezeken a környékeken járkálni, mindennaposak voltak a lövöldözések, bandaháborúk, a drogtanyák. Azóta sokat javult a helyzet. Sok környék dzsentrifikálódott, kevert, vagy lassan piros lett, és a bűnözés sem olyan súlyos, mint régen. Átmerészkedtem az Anacostia-folyó túlpartjára is, messze keletre, és jelentem, túléltem. Néhányan nagy szemeket meresztettek rám, vagy beszóltak, hogy mit keresek arra, de kevésbé volt ijesztő, mint ahogy elképzeltem, és amúgy vannak teljesen okés utcák és környékek arra is.

Az emberek szórakozni is járnak ám errefelé, bár azért jóval kisebb itt az élet, mint Budapesten. Mi most még csak messziről, vágyakozva nézzük a különböző bárokat, éttermeket és egyéb egységeket, de majd talán egyszer annak is eljön az ideje, hogy kipróbáljuk ezeket, és akkor majd posztot is kapnak. A piros kör közelében található pár nevezetes utca, amiről mindenki ódákat zeng, hogy mennyi jó hely van arrafelé. Ilyen a híres U street és környéke, ami vizuálisan az egyik leglehangolóbb látvány a városban, mintha egy brit bányaváros legszélén sétálna az ember összevissza méretű és magasságú téglaházak között.

A végtelen FALUT pedig időnként megszakítják kisebb FALUKÖZPONTOK. Ezek többnyire metrómegállók vagy nagyon kereszteződések közelében alakultak ki, és itt tudnak a falusi lakosok mindenféle olyat csinálni, amit otthon falun. A faluközpontok kis lepottyantott egyszintes házikók sorából állnak, külsőre semmiben sem tűnnek megnyerőbbnek, mint nairobi külvárosi utcái vagy az elbontott bazársor a Deák térnél, de azért a boltok, üzletek menőbbek. Két képet mutatok, hogy hogy kell ezeket elképzelni, de majd amikor bemutatom a saját környékünket, akkor részletesebb is leszek.

A fent bemutatott világok szinte teljesen leírják a várost. Két kivétel akad, ami nem illik bele a képbe. Az egyik az utca, ahol lakunk, és ahol végig magas házak sorakoznak egymás mellett sok-sok árnyas fával. Az egésznek valami szokatlanul európai városias hangulata van, ezért is szeretjük nagyon. Lekanyarodva az utcáról persze rögtön kezdődik a FALU. A másik környék pedig Georgetown, ami egy bájos francia kikötőváros hangulatát adja, és annyira jó kis hely, hogy majd külön cikket is szentelünk neki.

Már csak egy fejezet hiányzik, a mi környékünk bemutatása, a következő cikket annak szentelem.

Reklámok

One thought on “A hely, ahol élünk III. – Hát itt laknak ők

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s