A hely, ahol élünk II. – Na de mégis, hogy néz ki?

A múltkori gyorstalpaló washingtonológia után most tehát következzen az, hogy hogy is néz ki a város maga.  Az pedig majd még egy további bejegyzés lesz, amikor arról a környékről elmélkedek, ahol tulajdonképpen megtaláltuk ideiglenes lakhelyünk.

Azt említettem, hogy a város szerkezetileg eléggé más, mint egy rendes európai nagyváros, aminek persze történelmi-társadalmi okai voltak (minek nem?). A lényeg, hogy egy alapvetően megtervezett városról van szó, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az első, ami eszembe jut, az az, hogy funkciók szerint lett minden kialakítva, ezáltal teljesen elválasztva a különféle tevékenységeket végző embercsoportokat egymástól. Otthon az ember az utcán sétálva elmegy száz műemlék és turistacsoport mellett, miközben látja, hogy a sarkon lakó néni tolja a kocsiját (aka banyatankját), és rohannak el mellette öltönyös irodisták. Itt ilyen jelenetek nincsenek. Itt mindennek külön helye van. Nézzük is őket szép sorjában.

1. A hely, ahová a látnivalókat tették

A hétköznapi embereknek Washingtonról a Capitolium, a Fehér Ház, az az izé nagy obeliszk (aka Washington Memorial), a haladóbbaknak pedig még a Lincoln Memorial és a Thomas Jefferson Memorial jut az eszébe. Nem is csoda, mert tényleg ezek jelentik a város fő látnivalóit. És az egyszerű turistának nagyon könnyű dolga van, mert az összeset egy gigantikus focipályára tették le, mint egy skanzenben. Ezt így is tervezték.

Ezt a hatalmas rétet-parkot-focipályát (hivatalos nevén National Mall) egy 3 km hosszú és fél km széles füves területnek kell elképzelni, amin szerte elszórva találhatóak a neves épületek. Egyik végén a Capitolium, másik végén a Lincoln Memorial, mögötte a Potomac, mellettük pedig birodalmi stílusban épült kormányépületek és múzeumok. Az egésszel nekem két bajom van. Az egyik, hogy teljesen elkülönül a várostól, annak életétől. Rendes, itt élő washingtoni emberrel nem találkozhatsz ott, csak vidéki turistákkal és iskoláscsoportokkal. Mert nincs ott semmi, csak végtelen fű és pár lepottyantott szobor. A másik pedig az, hogy szörnyen birodalmi az egész. Még egyszer nagyon régen otthon kapcsolgattam a tévét, és belefutottam egy dokumentumfilmbe, ahol épp 70-es évekbeli felvételeket mutattak erről a parkról. És én biztos voltam, benne, hogy egy szovjet filmet látok, amint épp büszkén mutatják az egyik közép-ázsiai tagköztársaság fővárosának új központját. Nagy, széles, végtelen utak, pár évtizedes, de archaizáló stílusban készült márványemlékművek büszkén lepottyantva egy folyópart mellé. Meglepődtem, mikor rájöttem, hogy ez Washington. De végül is a helyben nincs semmi meglepő, egy birodalom fővárosában vagyunk, aminek nincs hosszú történelme, sok emlékezetes történelmi eseménye, így normális, hogy így kicsit művibb módon kreálnak emlékműveket egy statikusan megtervezett parkba. Érdemes elmenni egyszer minden turistának ide, de tőlem nagyon távol áll a hely, mert egyszerűen nem a miénk, ez Amerikáé.

2. A hely, ahol az emberek dolgoznak

A National Malltól északra helyezkedik el az úgynevezett Downtown, a belváros. Ami itt jó amerikai módra csak munkahelyekből áll, irodaházak végtelen sorából. De azért ne díjnyertes tervezésű, izgalmas irodaházakat, esetleg merész felhőkarcolókat képzeljünk el, hanem tízemeletes, jellegtelen kockákat, melyek szinte teljesen ugyanúgy néznek ki, ezért akármelyik sarkon megpörgetik az embert, gőze sincs, hogy merrefelé néz, és hol is van. Még jó, hogy ezen a környéken betűkkel-számokkal jelzik az utcákat, így rá lehet jönni, hogy merre érdemes elindulni. Néha találni egy-egy szép, régi épületet benyomorítva két irodaház közé, melyek valahogy túlélték a “romboljuk le a régit, és építsünk a helyére újat, mert az új mindig jobb” amerikai gondolkodásmód (tudom, sztereotípiákban gondolkodok) áldásos tevékenységét.

Itt székel millió ügyvédi iroda, lobbicégek és egyéb vállalatok, így napközben pörög rendesen az élet, mindenki öltönyben-kiskosztümben szaladgál kezében Starbucks kávéval. Itt nincsenek rendes boltok, látnivalók, csak négyzetalakú utcák, irodák és kajáldák-kávézók. Ez a belváros. Mely hétvégén halott, csak néhány a National Mallról véletlenül idetévedt, vagy közeli metrómegállókat kereső turistacsoport pezsdíti fel szürke utcáit. És bármennyire elidegenedett hely is, titkos vágyam az, hogy egyszer jó lenne errefelé dolgozni.

Uppsz, megint sokat szövegeltem, pedig egy bejegyzésben szerettem volna bemutatni a többi városrészt is, de nem akarom végtelen hosszan untatni az olvasót, és a hosszú bejegyzések elriasztják az embert. Úgyhogy itt abba is hagyom, és hamarosan folytatom majd, hogy milyen környékeken is laknak errefelé az emberek.

Reklámok

One thought on “A hely, ahol élünk II. – Na de mégis, hogy néz ki?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s