NIHphil

Bár a címben szereplő szó elmenne egy új ígéretes gyógyszer nevének is, ehelyett az Enájédzs (ejtsd: NIH) zenekarának, az NIH Philharmonia-nak a beceneve. Merthogy ilyenje is van az NIH-nek (ahol dolgozom, és amiről majd egyszer bővebben is írok).

Mivel unatkoztunk már elég rég voltunk komolyzenei koncerten, ezért kapva kaptam az alkalmon, mikor olvastam a meghívó emailt a tavaszi koncertjükre, főleg, hogy ingyenes volt.

Pontosabban nem is a szombati koncertre mentünk, hanem a pénteki főpróbára, a Szent Erzsébet katolikus templomba, ami katolikus mércével meglepően aluldíszített volt kívül is, belül is, és jó amerikai szokás szerint egy tízsávos autóút és bevásárlóközpontnyi parkoló vette körül.

A kép már a koncert után készült, a kezdéskor még nem volt sötét
A kép már a koncert után készült, a kezdéskor még nem volt sötét

Bár a metrótól sétálva bolyongtunk kicsit a közeli bozótban, még így is csak néhányan lézengtek, amikor odaértünk. Aztán egyszer csak egy nő felállt a színpadra és lelkesen anekdotázni kezdett egy Gyagilev nevű orosz műkedvelőről, aki később az Orosz Balett alapítója lett.

WP_20150424_19_32_35_Pro

De hogy jött ide Gyagilev? A koncert címe Sacrificial Spring (nagyjából Áldozatos tavaszként fordítható) volt, mert hogy Sztravinszkij Tavaszi áldozat (angolul Rite of Spring) című művének két változata volt műsoron. Miután érdekes és érdektelen részleteket tudtunk meg az egyébként balettnek íródott mű keletkezéséről, először négykezes zongoradarab formájában hallgathattuk meg.

Carlos Rodriguez és Ralitza Patcheva zongoráztak
Carlos Rodriguez és Ralitza Patcheva zongoráztak. A háttérben látható Mária-szobor volt a kevés árulkodó jel egyike, hogy nem egy művházban, hanem egy katolikus templomban vagyunk

Kicsit hosszabb volt (kb. háromnegyed óra), mint amennyi az ilyen felzaklató típusú zenéből a magunkfajta embernek egy szuszra jólesik, de kibírtuk azért nem volt rossz.

Aztán elkezdtek szállingózni a színpadra a zenészek, és a hangszerhangolásokból és a nehezebb futamok gyakorlásából lassan egész komoly hangzavar kerekedett…

WP_20150424_20_26_02_Pro

…amit a – mint később kiderült – karmesternő (Nancia D’Alimonte) újabb sztorizgatása szakított félbe, pont amikor már majdnem feladtuk és eljöttünk volna.

De jó, hogy maradtunk, mert így megtudhattuk, milyen botrányos volt a balett párizsi bemutatója 1913-ban – úgy tűnik, nem csak nekünk volt nehezen emészthető elsőre a mű. Pedig a Tavaszi áldozat zenekari változata sokkal emészthetőbb, sőt, élvezhetőbb volt, mint a zongorás darab.

Szóval végül egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk. Őszintén szólva én egy lelkes és aranyos, de nem túl jó színvonalú zenekarra számítottam, tekintve hogy abszolút önkéntes alapon szerveződik és elsősorban amatőr zenész kutatókból áll. Ehhez képest abszolút profi előadást kaptunk, pedig ez csak a főpróba volt. Szóval még az is lehet, hogy a következő koncerten is ott leszünk.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s