1 hónapja az óceán túlpartján

Eltelt 1 hónap. Ilyenkor annyira feltűnő az, hogy mennyire relatív az ember időérzete. Mintha tegnap lett volna, hogy a reptéren elbúcsúztunk a családtól, de közben olyan, mintha 5 éve itt élnénk. Az Isztambulban eltöltött nap pedig valami rejtelmes téren és időn kívüli dimenzióban kering, sehová se tudom beilleszteni.

Eltelt 1 hónap, ami talán a legnehezebb időszaka egy külföldre költözésnek, ennél már csak könnyebb menetek fognak jönni. Legalábbis nagyon remélem. A kezdeti lelkesedés, rácsodálkozás, új ingerek, a kalandvágy azért sokat segített abban, hogy ezeket az első akadályokat kicsit könnyebben vegyük.

A teljesség igénye nélkül ezek az első hónap termései:

  • ideértünk
  • találtunk lakást, lett lakcímünk
  • bebútoroztunk egy lakást
  • előfizettünk internetre
  • vettünk egy mobiltelefont
  • mindketten kaptunk levelet az itteni címünkre (ebben van valami vagány, nem?)
  • T-nek lett SSN kártyája (ez adószám-TB egyveleg, nagyon sok ügyintézéshez ez kell)
  • beadtam a papírokat a munkavállalásihoz
  • lett itteni bankszámlánk, kártya hozzá
  • van vagy három különböző bolthoz klubkártyánk
  • van a tömegközlekedéshez kártyánk
  • van az alagsori mosodához kártyánk
  • van biztosításunk, és hozzá kártyánk
  • hitelkártyára még várunk…
  • T fizetett csekkönyvből kitépett kis fecnivel
  • T elkezdett dolgozni
  • T megkapta az első fizetését
  • habonyingoztunk
  • utaztunk mind a 6 metróvonalon
  • ettünk McDonaldsban, ettünk donutot, Doritost, Little Debbie-t, ittunk Dr Peppert, Budweisert, Starbucks kávét…
  • átéltünk telet, tavaszt, novembert és 25 fokot este 10-kor
  • futottam, kirándultam
  • voltunk templomban
  • voltunk társasjátékozni
  • voltunk kerti grillezésen
  • lett pár új facebook ismerősünk

Még biztos lehetne sok dologgal folytatni. De a lényeg a lényeg, hogy az első nagy menetnek lassan vége, kezd megszilárdulni körülöttünk az élet, egyre kevesebb a bizonytalanság. Persze azért még aggódunk ezer dolgon, sok mindennek kell még rendeződnie, és sok feladatunk van még.

A következő hónapok során a legfőbb célom az, hogy ezt az itteni életet is be tudjuk népesíteni emberekkel, barátokkal, kapcsolatokkal. Ez nehéz menet lesz. A másik pedig, hogy türelmesen ki tudjam várni azt a pár hónapot, amíg az itteni bürokrácia őröl, elküldi nekem a munkavállalási engedélyt, és találjak munkát. Azt hiszem akkor mondhatjuk majd azt, hogy lassan tényleg révbe érünk.

Addig pedig kitartóan evezünk tovább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s