Ikea

Az előző poszt arról szólt, hogy kis apró dolgok mennyire fel tudják hívni az ember figyelmét arra, hogy messze van otthontól. Ikeába menni pont ellenkező érzés volt. Ott majdnem minden teljesen ugyanolyan, mint otthon, “biztonságosan”, “szakértőnek”, kellő helyismerettel rendelkezőnek éreztük magunkat, és ez pár hét után nagyon jó érzés volt. És még a Family kártyánkat is elfogadták. Ó, globalizáció!

Alapból bútorozott lakást akartunk kivenni, hogy ne kelljen még egy rakat bútorra is pénzt költeni, és majd hazatérésünk előtt ne kelljen azzal vesződni, hogy eladogatjuk magunk alól egyenként a székeket. De bútorozott lakást alig hirdettek, így hozzá kellett szoknunk a gondolathoz, hogy nulláról kell berendeznünk egy otthont, kezdve az ágytól a krumplipucolóig. Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok egy Ikea rajongó, nem szeretem a dizájnját, a bútorok minősége sem jó, de kevés pénzből berendezni egy lakást, és ugyanazon a helyen még krumplipucolót is venni csak ott lehet. (Másik opció, ha apróhirdetési oldalakon összegyűjtünk használt cuccokat, de az rengeteg ideig tartana, és kocsi nélkül a szállítási költség miatt ugyanott tartunk, vagy még rosszabbul. Nekünk pedig két napunk volt a beköltözésig.)

Féltem, hogy valahol lehetetlenül messze lesz az Ikea, négy autópálya között, amit csak kocsival lehet megközelíteni. Az első két elképzelésem nem állt messze a valóságtól, de találtunk buszt, így végül két és fél óra alatt ott is voltunk! Ezt a képet a netről loptam:

ikea
Ugye mennyire más mint otthon? Amúgy egy még számomra is szembetűnő különbség volt. A kaják kicsit mások voltak. A sütik például! Blaszfémia! De hotdog, fánk, svéd húsgolyó azért itt is volt. 

Minden elrendezés, minden bútor ugyanúgy, ugyanott volt, mint otthon (bár ikeaszakértők biztos észrevennének helyi különlegességeket, itt biztos több a puhább matrac, ilyesmi), úgyhogy elég gyorsan végig tudtunk rohanni az egészen, csaknem 7 óra (!) alatt végeztünk is. És magunkhoz képest tényleg gyorsak voltunk. Én kevesebbet veszekedtem, hogy “ne vegyük meg ezt meg azt a nem olyan szép és gagyi bútort”, mert 2-3 évre igazából tökéletes lesz, hazavinni nem fogjuk; és csomó mindenből meg tudtuk venni ugyanazt, mint amit otthon is használunk és beváltak (evőeszközök stb.), amiről pedig tudtuk, hogy nem olyan jó, ott könnyű volt kiválasztani a másik opciót.

Ettől függetlenül sikerült 7 órát eltöltetünk ott, megraktunk két bevásárlókocsit és két bútorszállító kerekes micsodát, majd a pénztárnál nem fogadta el a gép a kártyánkat. Wuff, Murphy végre megérkezett utánunk Amerikába. (Eddig meglepően gyorsan, hatékonyan, Murphy-mentesen intéződtek a dolgaink). Végül aztán több próbálkozás és több kártya használatával rájöttünk, hogy 500 dolláronként elfogadja a gép a kártyát, és sikerült fizetnünk. A pénztáros türelmes volt. Murphyt pedig kiröhögtük.

Murphy viszont bosszút állt. Szombat volt, nekünk hétfőn el kellett hagyni a kicsi kunyhót, de közölték velünk, hogy csak szerdán tudnak szállítani. Tehát két napot egy teljesen üres lakásban kell laknunk. Az én kalandvágyó lelkemnek ez nem volt annyira nagy probléma, meg különben is first world problem, örüljünk, hogy van lakásunk. Úgyhogy a cuccaink közül kimenekítettük a lepedőt, a takarót és a törékeny borospoharakat (azt mondták, hogy azok könnyen összetörnek szállításkor), és ezekkel a kezünkben bandukoltunk végig az autópályák mentén a 45 perc sétára levő legközelebbi metrómegállóhoz (a buszok már nem jártak). Majd onnan  két és fél óra alatt át Marylandből DC-be, onnan Virginiába, kicsi kunyhónkba. Másnap pedig vittünk mindent át az új helyünkre.

Mókás volt. Kibírtuk a két tábori estét, első este tudtunk koccintani hála első szerzeményünknek, a borospoharaknak (vicces az, hogy első közös cuccunk Magyarországon ugyanez a borospohárszett volt, úgy érzem, ebből tradíció lesz!), szerdán megjöttek a bútorok is, amiket 3 nap alatt szépen össze is szerelgettünk. Lett egy bútorozott otthonunk. Ett lyckligt slut.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s