Lakásvadászat II.

Ott hagytam abba, hogy elúszott az a lakás, amelyikről meggyőztük magunkat, hogy jó lesz, és kivettük volna. Még egy hetünk maradt a kicsi kunyhóban, ennyi időnk volt, hogy találjunk egy másik lakást, és elintézzünk minden papírmunkát, szerződést időre.

Hála Istennek ekkorra már volt egy B opciónk. Azt már láttuk, hogy bútorozott lakást nem tudunk kivenni, de rájöttünk, hogy az IKEA megközelíthető autó nélkül is (másfél óra busszal), és akkor már nem tűnt annyira ijesztőnek nulláról berendezni egy lakást.

Volt egy környék, ahol lakásnéző akciózásunk közben többször kikötöttünk. Először két lakást néztünk meg ott, és T-nek rögtön megtetszett a környék hangulata. Először nekem furcsa volt. Egy olyan környéket kell elképzelni, ahol családi házas kertvárosi utcák után egyik pillanatról a másikra egy tízemeletes házakkal szegélyezett sugárútba botlik az ember (vagy másik irányba indulva nagy plázák közé). Mi ezen a sugárúton néztünk lakásokat. Az első lakások egy régi házban voltak, a lakások sem voltak jó állapotban, de ez legalább arra jó volt, hogy megismerhettük ezt a részét is a városnak. Innen busszal mentünk be a központba, akkor először (azelőtt mindig metróztunk, és gilisztaként bukkantunk fel a város egy-egy környékén). És ahogy a felszínen láttam a nagy sugárút többi részét, hogy hogyan épül be a városba, úgy nekem is megtetszett nagyon ez a rész. A környék sokkal jobb, mint ahol az első kinézett lakásunk lett volna, a ház 10 perc sétára van a metrótól, ahonnan csak két megálló T munkahelye. Nekem pedig mézesmadzag volt az, hogy pár kilométerre van a város legnagyobb parkja, egy kisebb erdő, ahol nagyokat tudnék futni.

Még aznap esti sétánk során találtunk egy olyan újságot (inkább könyvnek lehet mondani a vastagsága miatt), amelyikben csak kiadó lakások vannak, környék és árkategória szerint csoportosítva. És ebben találtunk pont olyan házat, ami azon a sugárúton volt. Úgyhogy pár nappal később visszatértünk, elmentünk a házba, és megérdeklődtük, hogy milyen lakások vannak.

Ezeket az apartmanházakat nagy cégek működtetik, csak bérbeadók a lakások, megvenni nem lehet őket. Van egy iroda, ahol ül a cég alkalmazottja, akivel a bérbeadó lakásokról lehet érdeklődni, ügyintézni, van portaszolgálat, parkoló, az alagsorban pénzbedobós-kártyás mosoda, a menő házakban fitneszterem, kisebb medence stb. Ez a ház egy egyszerűbb, a 40-es években épült gigantikus ház 300 lakással.

Amikor először odamentünk, éppen valami különleges ok miatt nem volt senki, akivel tudtunk volna lakásokat nézni. Másnap megint próbálkoztunk, de a munkaidő legvégére értünk csak oda, így nagy gyorsan három árkategóriánkba eső szabad lakást mutatott meg a hölgy. Az egyik eléggé tetszett nekünk, de ekkor még úgy volt, hogy a bútorozott lakásra fogunk igent mondani. És negatívum volt, hogy a nő azt mondta, hogy mivel nincs hiteltörténetünk, ezért kéthavi foglalót kérnek majd. Ami majdnem egymillió forint. Viszont van egy olyan partnerük, aki átvállalja a foglaló garanciáját egy bizonyos összegért cserébe.

Miután kiderült, hogy elúszott a bútorozott lakás, ehhez a házhoz tértünk vissza mint B terv. Egy másik nő volt ott legközelebb. Amikor mondtuk, hogy melyik lakás tetszett nekünk, és szeretnénk újra megnézni, sehogy sem találta a rendszerben. Megmutatott helyette három másik lakást, majd amikor visszatértünk az asztalához, akkor valami varázslat folytán megtalálta azt, amit eredetileg szerettünk volna. És ez a nő azt is mondta, hogy a város törvényei tiltják a kéthavi foglalót. Így máris jobbnak tűnt a helyzet. És rájöttünk, hogy mindenki teljesen összevissza beszél, és senki sem tud konkrétan semmit.

A lényeg az volt, hogy igent mondtunk a lakásra, és elkezdtük a papírmunkát. Ahhoz, hogy ez elinduljon, egy alap foglalóösszeget le kellett tenni, de azt csak csekken fogadták el. Olyan csekkönyves csekken. De még nem volt számlánk. Se csekkönyvünk. Így T rohant számlát nyitni, rá készpénzt befizetni, hogy legyen a csekken fedezet, ez két nap alatt sikerült is. És mivel az itteni keresetünk nem éri el a lakbér háromszorosát, ezért egy kezest is kellett szerezni, aki vállalja, hogy kezeskedik akkor, ha mi nem fizetnénk. T főnöke nagyon aranyos, ezt ő bevállalta, ráadásul ez még neki is egy csomó papírmunkával járt.

Ilyenkor bérléskor leellenőriznek minden ilyen papírt, az ember hiteltörténetét (ami nekünk itt nincsen, tehát a legrosszabb kategóriába esünk) stb. Ez két napig is eltartott. Péntek délután teljes stresszben voltunk, mert nem tudtunk még semmit, és már csak a hétvégénk maradt a kunyhóban, utána utcára kerülünk. Péntek délután 4-kor végül írtak, hogy minden rendben lenne, csak elfelejtették lefénymásolni a vízumunkat. Úgyhogy T rohant a házba, bemutatta a vízumot, még a főnökének is meg kellett jelennie aláírnia papírokat, elintéztük, hogy egy bizonyos összegért ne kelljen foglalót fizetni (és így likvidek maradunk arra, hogy bútorokat vegyünk), másnap még aláírtunk tíz különböző papírt, szerződéskiegészítést, és megkaptuk a kulcsokat.

Lett egy üres lakásunk Washington DC-ben, amelyik 1 évre a miénk.

Reklámok

One thought on “Lakásvadászat II.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s