Washingtoni metrológia

Bár az időjárás is jó téma lehetne (az eddig itt töltött alig két hetünk során volt már havazás és 20 fok is), ez a mostani poszt mégis inkább a washingtoni metrórendszerről fog szólni, ahol ebben a két hétben igen sok időt töltöttünk – és nem mellesleg igen sok pénzt költöttünk.

Washington DC metróhálózata - a számunkra fontos helyeket külön megjelöltem
Washington DC metróhálózata – a számunkra fontos helyeket külön megjelöltem

A washingtoni Amerika második legforgalmasabb metróhálózata (a New York-i után): a 6 vonalon összesen 7-800 ezren is utaznak egy-egy forgalmasabb napon. (Összehasonlításként: a budapesti 3-as metrón kb. 650 ezer a napi utasszám.)

Nekünk az első találkozás a metróval rögtön meglepetést okozott, mert az ideiglenes szállásunkhoz legközelebbi (= 15 perc séta) állomás egyrészt a semmi közepén két soksávos út kereszteződésében volt, másrészt kb. 5 emelet magasságban.

I a McLean állomás előtt
I a McLean állomás előtt

McLean állomás (a térképen pirossal bekarikázva) az “ezüst” (szép kis eufemizmus a szürkére) vonalon  található, ami ezen a szakaszon magasított pályán halad. Egyébként ez a legújabb vonal, tavaly nyár óta működik.

metróbelső - szőnyeggel
metróbelső – szőnyeggel

Második meglepetés: szőnyeg a kocsik belsejében. Az amerikaiak szőnyegmániájáról lesz még szó később a blogon, de arra nem számítottunk, hogy a metrón is találkozunk vele.

A pálya pár állomással később bemegy a föld alá, és a belsőbb részeken többnyire ott is marad. Ezzel alapból nem is lenne gond… De. Először is, a budapestihez képest az állomások közötti távolság jóval nagyobb, így jóval több időt töltesz a sötétben. Másodszor, ez tényleg sötétet jelent, mert a metró tervezői érthetetlen okból úgy gondolták, hogy a derengő félhomály az állomásokon menő. Így a metróablakból kinézve elenyésző a különbség az alagút és az állomások között.

Farragut West
Farragut West – ez a kép tükrözi legjobban a fényviszonyokat

Harmadszor, az állomások nem csak sötétek, de sokszor majdnem tökéletes másai is egymásnak, nehogy túl könnyű legyen felismerni, hol is van az ember. (A metróállomások tervezője egyébként Harry Weese, a stílus neve pedig – vicc nélkül – brutalizmus).

Az állomások feliratai (sötétbarna alapon szürkésfehérek) sem segítenek sokat, a kocsik belsejében pedig bár van kijelző, az – ismét érthetetlen okból – csak a vonal színét mutatja (pl. Silver). Így hát hangalapú tájékoztatásra szorul az ember. A vezetők mindig be is mondják az állomásokat… de hiába, akkor már inkább a táblák, azt legalább van esélye az embernek megérteni. Ellenben minden egyes ajtónyitásnál elhangzik a következő szöveg (ezt persze automata mondja, tök érthetően): “Door is opening. Step back to allow customers to get in. When boarding, please move to the center of the car.” Így leírva nem is tűnik olyan szörnyűnek, de higgyétek el, hamar meg lehet unni.

Nem csak a látószög más - ez két külön állomás
Nem csak a látószög más – ez két külön állomás

Szóval a washingtoni metrózás elég depresszív tud lenni, ha nagy adagban fogyasztja az ember, márpedig mi ezt tettük az első héten, sőt, én még a múlt héten is. Először a lakásnézegetés miatt, olyankor a szürke vonalon bementünk a központba, majd a piros vonalon ingáztunk ide-oda. Az első és a harmadik lakás, amiről I a lakásvadász posztban írt, Brookland negyedben volt (a fenti térképen sárga pöttyel jelöltem), a munkahelyem megállóját zölddel karikáztam, azon a környéken voltak a falanszterszerű nagy apartmanházak a semmi közepén. A kettő között 35-40 perc metrózás a távolság, pedig mindkettő a piros vonalon van.

metro3A második héten már csak én metróztam sokat, ingáztam a melóba McLean és Medical Center (piros és zöld karikák) között, ami több mint 30 km táv, és hivatalosan 52 perc, de a reggeli csúcsban általában 1 óra fölé ment a szintidő. Ez az út egyébként csúcsidőben $5,55-ba (>1500 Ft) kerül egy irányban, ami nyilván nem összehasonlítandó a budapesti bármivel, de azért mégis, na. Az itteni jegyrendszer teljesen elektronikus és távolságalapú, sőt, az is számít, hogy csúcsidő van-e, mindezektől függően 2-6 dollárral rövidít meg egy metrózás.

A mi eddigi metrózási csúcsunk szombat estéhez kötődik, amikor is az IKEÁ-ból (kék pötty a térképen) gyaloglással együtt több mint 2 óra alatt értünk vissza a szállásunkra, és közben 25 megállónyit metróztunk. Mindezt ráadásul úgy, hogy nekem 6 borospohár, I-nek pedig egy paplan volt a kezében végig.

Úgy néz ki viszont, hogy a jövő héttől a nagy metrózások száma jelentősen mérséklődni fog, de erről majd kicsit később…

metro4
no comment
Reklámok

One thought on “Washingtoni metrológia

  1. Biker Girl 2015-03-23 / 13:12

    Aki borospoharbol akar borozni, az 25 megállót metrozhat. 😛

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s